A kora esti járattal új tanító érkezett Recsegére.
Hogy ő választotta az időpontot, vagy az időpont őt - a későbbiekben éles viták tárgyává lesz. De ne szaladjunk előre.
Ahogy a híre megelőzte őt.
Mert mire letette bal lábát a buszról, nehéz csomagjait és zsákját maga után vonszolva - a falu már mindent tudott róla.
Mindent is.
Kiss Gábor - a barátoknak Gabi, Kolozsvárról érkezett.
Eminens tanuló volt. Bárhova kerülhetett volna, sőt a recsegeiek azt is tudták, hogy az egyetem is visszahívta tanítani, de nem, ő ragaszkodott Recsegéhez.
Erzsi, aki egy egyetemen tanult Gáborral - elmesélte, hogy Gabi a könyvén dolgozik. Kutat. Emiatt ragaszkodott Recsegéhez, a gyerekekhez, a csendhez, az elzárkózáshoz.
Piri, aki elhúnyt nagymamája lakását adta ki Gabinak, megjegyezte előtte és a háta mögött is, több ízben, mintegy vesszőparipaként megülve a mént, hogy reméli, nagy gatyaszaggató buliknak nem lesznek tanúi. Ugyanis, ő, a szomszéd udvarból tényleg mindent lát és hall.
Mindent is.
Gabi megnyugtatta, azzal, amit Erzsi is mondott, hogy kutatni és írni szeretne ezalatt az év alatt, amig Sárit, a felcsinált templomfazakat helyettesíti.
Na az volt egy sztori.
A Sárié.
Recsege egy éven át csámcsogott rajta.
Még, hogy minden csoda három napig tart...
Lehet, csak nem Recsegén.
Recsegén a nép addig beszél, amig az új téma be nem köszönt.
Jelen esetben Gabi.
Aki a legyet bekapott Sárit váltotta a sorban.
Sári egy szentfazak volt. Ezt minden recsegei ember tudta.
Nem volt csúnya, vagy ilyesmi - csak olyan sáris volt.
Valahogy nem kellett senkinek, ahogyan neki se senki.
S egyszer csak hoppá. Látja Recsege, hogy Sárika domborodik.
A kocsmában élénk vita alakult ki, hogy ki mutatta meg Sárikának a mennyország sarkát.
De a nemes feladatot senki sem ismerte el magáénak.
Így Sári a közhiedelem szerint úgy maradt.
Ejsze béhordták a legyek - jelentette ki Piri elhunyt nagymamája, akinek a házába Gabi költözött.
A nagymama nagy huncut volt.
Ő is járt hasonló képen annak idején. Amikor még ez nem volt furcsa.
Mer, most már az.
Az is.
Gabi illendően bemutatkozott a kollegáknak. Mély hatást gyakorolva rájuk.
Következtek a gyerekek. Akiket valósággal elvarázsolt.
Aztán a szülői értekezleten az anyák. Akik egész este nem tudtak másról áradozni, csak, hogy Gabi így, Gabi úgy...
A recsegei elkényelmesedett férfiaknak magasra ugrott a cukruk.
Elhatározták egy este, a kocsma biztonságos melegében, hogy kicsinálják ezt a városi hímringyót.
A bosszú órája ütött.
Isván, mindenki Isvánkája, aki imádott táblázatokban kommunikálni - beosztást készített a vállalkozó férfiak idejéről.
Ki, mikor, hogyan és kivel fogja megfigyelni Gabit.
Minden furcsa dolgot jegyezni kellett.
Kivel beszélget, hova megy, mit vesz, van e kiskertje, hogy tartja az ásót, kapát és nagyharangot, mit visel, hátraveti e a fejét nevetés közben, mennyit telefonál, megérinti e a gyerekeket, milyen gyakran járnak hozzá az asszonyok, s mind így.
A harmadik hónapra a kocsma pincéjében valóságos könyvtár alakult ki Gabi viseltes dolgaiból.
A legszarabb az volt, hogy nem találtak semmit.
Ilyen nincs - jelentette ki Isvánka, aki komoly ismeretekkel rendelkezett a semmi fogalmáról. Azt is megerőszakolta és táblázatba kényszerítette.
Egyik este Bandi részegen felröffent.
S mi van, ha buzi?
A jelenlevők egy emberként ugrottak fel.
- Tudtuk!
Már ahogy leszállt a buszról. Ahogy öltözködik, amit eszik, ahogy viselkedik, ahogy a telefonját fogja, amit a gyermekeknek magyaráz. Buzi! Biztos hogy buzi!
Buzi is... - jelentette ki Piri csalodóttan, aki többször bepróbálkozott Gabinál - egyre kevesebb sikerrel.
Isvánka táblázatba foglalta a jeleket.
Minden tétel mellé pontszámokat rendelt.
A matematika ugyibár csalhatatlan.
Az eredmény mutatta fehéren a feketét, hogy Gabi biza buzi.
Buzi is...
Másnap - közösen kísérték ki Gabit a buszhoz.
Inkább Sári - aki érthetetlenül terhes és terhesen érthetetlen, mint egy buzi skandálta a falu szája.
Gabi boldogan szorította magához a zsákját, amelyben laptopja lapult.
Minden anyaga megvolt az új könyvéhez.
Minden is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése