Karma

Hiszek abban, hogy találkozásaink soha nem véletlenek.

Ahogy abban is, hogy nem véletlenül kerülnek dolgok az utunkba.

Emberek. Akiket szeretünk, vagy terhet jelentenek számunkra.

Egy kapcsolat soha nem vegytiszta.

Vannak nagyon súlyos negatív és mindent eltörlő pozitív vetületei.

Mégis maradunk élethelyzetekben – melyek inkább negatívak és kapcsolatokban amik főként terhet jelentenek számunkra.

Felfoghatjuk kihívásként, ahogy eljátszhatjuk a mártír szerepét is.

Döntés kérdése.

Minden egyes esetben azonban elmaradhatatlan a tanulás, mint következmény.

Ma már nem leckének nevezzük, nem tanulságnak ezt, hanem szívásnak.

Miközben minden egyes szívás közelebb visz önmagunkhoz.

Ha alaposabban megfigyeljük az Életnek köreinek vannak.

What goes around, comes around – mondja az angol közmondás végtelenül találóan.

Amivel tehát nem sikerül elsőre megbirkózni – előbb utóbb visszatér. Mint egy idegesítő leit-motívum.  Mert dolgunk van vele.

S ha nem ebben a forgatókönyvben és szereposztásban – akkor kicsit később (haladjunk – az idő relatív – gondolat mentén) ismételten bekopog életünk ajtaján.

Tehát, amit megtehetsz ma, soha ne halaszd holnapra. Mert senki nem fogja megoldani helyetted.

S, hogy mennyire fontos, hogy a többi szereplő mit tanul a helyzetből?

Csak annyira – hogy én magam mennyire végeztem el sikeresen a rám szabott feladatot.

Ha megtettem mindent – akkor már nem az én saram.

Őt egy másik körben éri a hidegzuhany.

Valószínű más forgatókönyvben, más szereplőkkel – akik lehet, de csak lehet, hogy nagyobb hatással lesznek rá.

Hogy végre levonja a megfelelő következtetéseket és tovább tudjon lépni.

Mert esélyt, azt mindenki kap.

Kérdés, hogy hogyan fogja fel.