Iskolakezdés
- így is lehet...

Tegnap virágot vásárolunk. Többek között. Mert a vasárnap a tobzódások napja. Amikor mindennek és mindenkinek áldozni akarunk.
Ócska a napunk első állomása. Mahala. A nap mottója - nu stati pe ganduri!... ordítja a cipőt árusító gábor.
Ezen még kontemplálok egy darabig.
Romáktól vennénk a virágot is.
Anarchia akármilyen mennyiségben. Nincs hozzá türelmem.
Két méterrel odébb egy árva virágbolt. Ma nem az ő napja van. Holott másnap sulikezdés. Ma a piacon a cigányok aratnak.
Bemegyek. Micsoda megkönnyebbülés. Első és egyedüli vásárló vagyok. Mindene van és pont azon az áron mint kint. Csak itt csend van. Ingyen. És szervezettség. Nem lehet kiabálni és háborogni.
A pasi meleg. Kétség sem fér hozzá.
Éppen a virágokról és a winter is coming-ról folytatunk magasröptű eszmecserét amikor belép a zuram. Akkora bunaziuat köszön, hogy a pasi lelke hátat fordít nekem.
Kiül az üzlet párkányára a sok szivatás, csúfolódás, megbélyegzés. A nem lesz belőled így senki fiam...
Kérdi mibe csomagolja.
Mondom pirosba - legyen benne minden bánatod kedves.
A virágcsokrok messze a legszebbek.
A fájdalom teszi azzá.
Minden csokorban benne van egy történet -csak olvasni nem marad időnk, mert rohanunk.
Mindig valami elől. S rendszerint sehova!