Van egy életed.
Az elején lefutod a szokásos köreidet.
Megszületsz.
Megtanulsz szavakkal kommunikálni, uralkodni. Azután a fizikai és lelki
szenvedéseidnek köszönhetően megtanulod önmagadat uralni.
Igyekszel
megismerni és értelmet adni a körülötted lévő dolgoknak.
Foglalkoztat a
halál.
Aztán az élet.
Majd annak értelme.
Belemerülsz az idő
tanulmányozásába.
Megtanulod, hogy véges, aztán, hogy relatív, majd hogy
nincs.
Aztán megszületnek a gyermekeid. Felismered a nem létező idő
fontosságát.
A megtagadott hitedet újra keresni kezded.
Először
rossz helyeken.
Majd végre magadban - ahol Isten, ördög, ellenség,
barát, szerelem, gyűlölet, vadság, szelídség, balgaság és bölcsesség
mind együtt lakik.
Majd lesz egy álmod.
Jól körülhatárolt, fasza, érett kis álom. Eredeti. Csak a tiéd. Becses.
És halasztgatni kezded.
Elveszel a részletekben. Színezel. Álmodozol.
Egyre több időt töltesz vele.Nem a megvalósításával, hanem vele.
Aztán az idő - amiről első perctől tudod hogy relatív és nem létező - kifog rajtad.
Na látod barátom, ez az élet humora!
Csak érzék kell hozzá, a nagy nevetés majd megjön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése