langymeleg

Hallom támogatod a házasságot egy férfi és egy nő között.

Szép!

Arról értesültem, hogy elítéled a melegeket. És egyáltalán nem tartod természetesnek ha férfi-férfival, vagy nő-nővel él együtt.

Példás!

S hallod-e?

Ebben a nagy támogatásban végiggondoltad legalább egy alkalommal is, hogy te magad hogyan élsz?

Jaj, hogy együtt élsz valakivel? De nem kötöttetek házasságot, mert nem a papír teszi a kapcsolatot?

-          Mondasz valamit…

És az idős édesanyád hogyan vélekedett erről?

Ő mivel bölcsködözik a falu hentesénél?

Hogy a városban élsz?

És ugyan nem házasságban, de a párod az csodás?

És, hogy nem vállaltatok gyereket – mert egyszer felépítitek a házat?

És hogy egy nagy cégnél dolgozol – de fogalma sincs róla, hogy egészen pontosan mit is fed a munkaköröd?

És, hogy elvonta a falatot a szájától, hogy te tanult, jó ember légy – és érzi, hogy tanultál, de jobb ember az nem nagyon lettél – de fél kimondani?

Örül annak, ha nagy ritkán hazalátogatsz, még ha nem segítesz leszedni a pityókát, mert ugye azt műkörmökkel nem igazán lehet…

És nem eszel a főztjéből, mert reformkonyhát viszel.

És nem igazán van rá türelmed, mert folyton arra emlékeztet, hogy hol is vágták el a köldökzsinórodat…

Te kis szaros!

Szállj szépen magadba.

Tiszteld apádat és anyádat!

Ha hűtöd a szádat a közösségi oldalon, fogd meg szépen a metrószexuális párod rendezett kezét és menj a házasságkötő terembe.

Vállalj gyermeket. Ne egyet – mert egy gyermek, nem gyermek.

Anyádnak is három volt.

És bizonyítsd be az otthoniaknak, hogy EMBER lettél.

Nem szájkáráté mester.

Nem ítélkező bohóc.

Hanem ember.

Aki mindenekelőtt szeret.

Elfogad, megért, szeret.

Így, ebben a sorrendben.

Ahogy anyád is teszi veled.

Mert inkább meleg lennél, mint ennyire rohadtul langyos.

Igen!