Élet

14 év körüli gyerek lép be a szűk önkiszolgálóba. 

Kevesen vannak bent, többen nem is igazán férnének, még akkor sem, ha jobb emberek lennének.

Kivesz a hűtőből egy Hellt. 

A kasszás nő ránéz és kijelenti - ez nem egészséges, ezzel az erővel akár kávézhatnál is ebben a korban.

Az már megvolt - jelenti ki a lány magabiztosan. De attól sem tértem magamhoz. Emiatt lesz a Hell.

Innen iskolába indul.

Mit indul? Vánszorog!

8 lesz pár perc múlva. Egészen biztosan késni fog.

De ebben a fizikai és szellemi zombi állapotban már ez sem érdekli.

Az este elszabadult a pokol ezzel az új játékkal. Nem maradt ideje semmire. Még a lefekvésre sem.

Hazaért késő délután a suliból, megebédelt, majd nekiugrott a leckéinek, hogy a lehető leghamarabb meglegyen. Nem vacakol velük sokat. Nem akar babérokra törni. Elég a névtelenség. A csend. A láthatatlanság.

Barátai sincsenek. Csak az online térben. Ott viszont rengeteg.

Ott ő az Amazon. Imádja a nevét. Teljesen azonosul vele. Egy állat a játékban. Nem hiába vannak százával barátai. Mondjuk ebben segíti kiváló angoltudása. Na abban az egyben tényleg kiemelkedő. A tanárnő még a nevét is megjegyezte mindjárt az első órán.

Melinda (mondjuk ezzel a névvel a kutya sem játszana vele az online térben) neked valakid angol, vagy honnan van ez a kiemelkedő tudás és angol nyelv iránti szeretet benned?

Na most hogy lehet erre a kérdésre válaszolni?

Hogy a netről, a játékokból, a videókból, blogokból?

Ezek a süket felnőttek nem értik meg annyira maradiak.

Anyáéknak sem lehet elmesélni, hogy mit is csinál éppen.

Folyton a cirkusz megy.

Hogy kell tanulni, olvasni, barátokat szerezni, kimenni, szórakozni - mint minden normális gyermek.

Mert mégis mi a franc az a normális?

És ki akarja kultiválni?

A nagy fene normálisukkal egymáshoz sem szólnak már.

Tudja jól, hogy miatta vannak együtt. Hallotta. Hogy felneveljék. Miközben mindkettő valószínűleg másnál keresi a boldogságot. Mert otthon nincs meg.

Nos ennyire normális életében nem akar lenni.

A gamerek - na azok normálisak. Őszinték, felvállalják magukat és hagyják a fenébe az ősrégi normalitást. Ami szart sem ér. Megbukott.

Sokszor anya úgy jön haza, mint egy fúria. Addig cirkuszol, hogy a legérdekesebb fordulóknál hagynia kell csapot-papot és ki kell mennie.

Ilyenkor sem találkozik senkivel.

Nem is kíváncsi senkire.

Viszi a kütyüit és bekapcsolódik a játékba a parkból.

Nagy élvezet!

Különben is a legtöbb vele egykorú is túl normális. Semmit sem tudnak arról ami igazán lényeges.

Ott röhörésznek és sugdosódnak a sarokban. Minden bizonnyal róla. De le se szarja. Csak annyira normális életet kíván nekik, mint anyáéknak.

Ő ha felnő - nem baszakodik majd ezekkel a betokosodott szarokkal. Marad azon a pályán amiben a legjobb. Mert Amazon a legjobb. És egyre jobban fejlődik. Már mindenhonnan felfigyeltek rá.

Bezzeg ha ezek a kis pisisek tudnák, hogy milyen élete van neki a virtuális világban, befognák a szájukat. De semmit sem tudnak. Ahogy anyáék sem.

A kezében lévő Hell hideg volt. Lassú kortyokban itta.

A lépcsőfokokat mászva biztogatta magát - legyűröm ezt a pár órát is. Aztán szépen hazamegyek és kezdődhet a móka. 

Az igazi.

Nem ez az átbaszós- amit a marhák életnek hívnak...