Útjelző táblák a kamaszkor nevű El camino végigjárásához

Nagyon sok turista téved el az Élet nevű kontinens hírhedt - Kamaszkor nevű erdejében.

Saját magam is, noha több évet szántam ennek a földrésznek és erdőnek a kutatására, egy örök kezdő maradok – óvnám hát az arra tévedőket minden hirtelen elhatározástól és tettlegességtől.

Az útra több éven át illik és kell készülődni.

Minimum 12 év a szükséges ráfordítandó idő, amely alatt kellőképpen fel tudunk készülni erre a nem mindennapi túrára.

Vannak akik hóbelebalázs módjára vágnak bele, de sajnos minden egyes esetben arról értesülünk, hogy előbb-utóbb beletörik a foguk. Utólag ők maguk is arra kényszerülnek, hogy szépen félbeszakítsák utazásukat és elkezdjék az alapos kutatással egybekötött felkészülést, különben képtelenek lesznek beosztani a rendelkezésükre álló tartalékokat.

Sajnos vannak olyanok is, akik túlparázzák az egészet. Tudják, hogy végig kell menniük. Hiszen nem is turista, akinek ez nem szerepel a bakancslistáján kipipálva. Mint egy igazi gyöngyvirágkoszorú. Hogy amikor ránéz, tudja, érezze – megcsináltam…

Az optimális felkészülés záloga az egyensúly, ebben is, mint az Élet bármely más területén.

A kiegyensúlyozottság.

Ami nem egy állandó állapot – hanem naponta meg kell küzdeni érte.

Amikor a babahájat felváltja a csontos, hosszú végtagok elégiája.

Amikor pisilned kellene, vagy egy enteroval küzdesz éppen és a fürdőszoba állandóan foglalt.

Hiszen a kamasz állandóan a tükör előtt keresendő.

Nem kell ezen fennakadni – emlékezni kell.

Ma már ha tükörbe nézek – és nem ismerem fel a pizsamámba bújt öregasszonyt – rendszerint meghökkenek, szégyenlősen vagy bosszúsan félrepillantok, majd az első adandó alkalommal kimenekülök a tükör fogságából.

Míg ő – nos ő – most ismerkedik.

Az Élettel, magával, a változásokkal az állandóságban, az igazságokkal a hazugságokban, és élettel a halálban, a születéssel az elmúlásban – és veled, aki mindezt számára képviseled.

Nem igazán ért téged, ahogy te sem érted sokszor őt.

De együtt kell haladnotok. Hiszen ez a próbatétel lényege. Aki nem képes együtt, annak nem igazén lesz egyedül. Szinteket kell lépni, mint a Minecraftban.

Lehet csendben szenvedni, hangosan sopánkodni – a lényeg, hogy végigcsináljuk.

Együtt és emelt fővel.

Vannak világjárók, akik nem is egyszer haladnak végig ezen – hanem kétszer, háromszor, sőt a legbátrabbak ötször vagy nyolcszor. Ők igazi kalandorok. Vannak igazi emelt szinten mozgó játékosok, akik egyszerre két utat is bejárnak – ezt ikertúrának hívjuk. Erre csak a kiválasztottak képesek.

Figyelem! A zsáknak nem kell vaskósnak lennie. Gyakoriak a menedékszállások. Mindenhol találni ezt-azt, amit utólag képesek leszünk hasznosítani.

Otthonról mindenképpen szerezzünk be türelmet, kitartást és az állandó egyensúlykeresésre való hajlandóságot.

Mert e nélkül elképzelhetetlen ennek az útnak a teljesítése.

Mindenkinek kellemes utazást. Öveket becsatt!