A születésnap gyermekkorban az igazi.
Amikor az ember - fia vagy lánya felnő, már ez a nap is egy újabb ok a szorongásra és frusztrációra.
Valami mélyről jővő bánat tör rád - hogy valamit elmulasztottál, valamiről lemaradtál, valamit kihagytál, amiért egyedül te vagy a hibás.
A gyerekek imádják a szülinapokat.
Az enyémek élnek-halnak érte.
Már az első születésnapjuktól kezdve, köszönhetően a nagy barátikörnek, önmagukon átlépve megtettünk mindent annak érdekében, hogy mindenkit megvendégeljünk és együtt ünnepeljük az egész királysággal édes kis csemeténk születését.
De persze már a születésnapok sem a régiek...
Bezzeg a mi időnkben.
Amikor a nagyszobában tartottuk - tíz, tizenkét meghívottal, félhómállyal, vinettás kenyérrel és fruktóval meg bem-bemmel.
Soha nem unatkoztunk, sokat táncoltunk. Amikor bejött a lambada még csókolóztunk is, csak úgy a szerelem hevében, hogy másnap ott folytassuk egymás megtépászását, ahol abbahagytuk az utolsó tánc előtt.

Ma nem így menyen...
Van a szülő ugyebár.
Nyútja a nyakát. Dolgozik, hogy legyen, jusson és maradjon.
Jön, vagy jönnek a szülinapok.
Meghívunk minimum tíz, maximum ötven embert. Ez már egy kisebb tömegrendezvény.
Folyik a kaja, pia. Pazarolunk, kiömlik az üdítő, eldobjuk a torta felét, megszáraz a pizza.
A terem egy minimálbér ára.
Jobb helyen vannak animátorok is. Fogadott arcfestő, színész, bohóc, aki vagy szórakoztat vagy nem, a lényeg, hogy jelen van.
Fizetünk, visszük az egyszer használatos játékokat és hazamegyünk.
Volt egy nagy flash mob. Egy hisztéria és kész. Maradnak a képek. Jobb helyen sok sok kép. Ha nagy az űr, valamennyit, gyűrve - ezzel is be lehet tömögetni.

Közeledik a fiam szülinapja.
Két éve volt a legédesebb.
Még hibákkal beszélt.
Azt mondja: anya, én most egy olyan szülinapot szeretnék, hogy mindenki meztelen legyen és süssük a húst az erdőben.
Akkoriban kezdődött el a nagy didi-korszaka, amit azóta sem hevert ki. Csak most már megtanulta késleltetni és részben kontroll alatt tartani.
Kapott mamitól egy könyvet. Mami rendszerint könyveket vesz neki, mert annak örül a legjobban.
Most egy mindenféle állatos volt soron.
Olvassuk.
Minden egyes állatnál írja, hogy a hím nem neveli az utódait. Ahogy önellátóvá válik, hátat fordít a bandának és elegánsan elvonúl.
Egy alfa hím marad, aki rendezi az utódokat és az anyákat.

A fiam ráncolja a szemöldökét.
Láthatóan gondolkodik.
Mi van? - kérdezem.
Tudod anya, én azon gondolkom, hogy melyiknek jobb, aki elmegy és tekereg egy életen át, vagy aki marad és ennyi állatról gondoskodik. Ebben az a jó, hogy minden nő az övé.

Dönteni tudni kell. Az biztos.
Nem erőszakolom rá, hogy ő ez utóbbira született. Majd ha kietekergi magát, úgyis rájön. Arra már a háta is szürke lesz, mint a gorillának.