Ebben a diszperzites világban már nem akkora kunszt, de régebben, biza bele kellett(et) izzadnia annak, aki a lakása kifestésére szánta rá magát.
Ahol volt férfi a házban mégiscsak könnyebben ment, de ahol agy anya nevelte gyermekeit egyedül, na ott - nagyon fel kellett kötni a gatyáját az ilyen dolgok megvalósításához.
Miért?
Megmondom.
Mert a jó szakik kocsmába járnak.
A gyermekeiket egyedül nevelő nők meg nem igazán.
És a kocsma az a hely, ahol ilyen alakokat meg lehet ismerni és fel lehet bérelni, valamint érdeklődni lehet az aktuális piaci ár felől.
Mert a kommunikció a következő képpen megy:
- Józsi - van munkád?
- Nincs. Mié?
- Van a szomszédomban egy asszonyka, neki kellene festés.
- Hogy néz ki?
- Háromszobás.
- Nem te hülye. A nő.
- Jajj - hát hogy, hogy? Anya.
- S csak festés? Vagy pinafestés is?
Csöcselék röhög.
- Ne szoptass Józsi. Ez egy rendes nő. Semmi gamatkodás. Vállalod vagy nem kell a munka?
- Na, na. Há mi van bazeg, ejsze te baszod?
- Józsi - engem haggyál ki ebből. Kell a munka vagy nem?
- Meglátom... (közben egy vasa sincs, halnak éhen, az asszony pénzén élnek hónapok óta és ami őt illeti a kocsmában is hitelbe iszik) Mond meg hívjon fel...

Aki nem hallott ilyen beszélgetést, annak is tiszta, hogy a könnyű préda kétszer annyit fizet anyagért, manoperáért, mint az, ahol van egy akármilyen szerencsétlen férfi a házban. Mert férfi a férfiről feltételezi, hogy ért az anyaghoz, manoperához és jártas a piaci árak terén.
Tehát - könnyedén leszűrhető, hogy ha egy elvált nő ki akarja festetni a házát - már azzal is megoldhatja a problémát, ha felkér valakit hogy néha beszéljen telefonon a festővel vagy sok esetben az is elég ha néha ki-ki hallatszik a másik szobából egy-egy horkanás és böffenés. Mert ezeknek mind szimbóluma és mint ilyen tekintélye és tisztelete van férfitől-férfiig.

Nem tudom, hogy az lesz szobafestő, aki eleve alkohol problémákkal rendelkezik?
Vagy aki festő lesz, egy idő után inni kezd?
A lényeg, hogy az alkohol és a festés kéz a kézben járnak, mint a festő és a fütyszó.
Terhes voltam Annával, amikor egy hatalmas felújjításba kezdtünk.
Egy elvált nő és a terhes lánya.
Férfit nem mutattunk.
Átbasztak.
Sokat fütyöltek, tekeregtek, húzták az időt, magasak voltak az árak amikért anyagot szereztek be és végül elmentek.
Óriási nehézségek árán fejeztük be a szobát, ami bezárva zokogott két hétig miután a félig elvégzett munkával faképnél hagytak.
Behúztuk az ajtót, mintha csak aludna bent valaki.
Lábújjhegyen jártunk, hogy halljuk a csengőt, ha megcsörren - mintha csak anyagért szaladtak volna el.
Aztán két hét után kitártam az ajtót és kimondtam amire mindketten gondoltunk. Anya, ezek soha többé nem jönnek vissza.
Onnan már egyszerűen ment minden. Új brigád, munka befejezése és tünés. De akkor mondtam a kocsmába a pasasnak, hogy a farkát levágom és tokányt csinálok belőle és miközben eszem, ő nézni fogja lekötve az egészet - ha nem fejezi be a munkát, be akar csapni és le akar lépni.

Ez a festő is fütyölt.
Azóta is érzékeny vagyok a fütyszóra.
Anna a hasamban éppen formálódott.
És ha hiszed ha nem - hét hónaposan már fütyörészett.
Négykézlábolt végig a lakás folyósoján és fütyörészett.
Akár a festő...aki faképnél hagyott.