ecce vót, ho nem vót -  vót egy Potifárnéhoz hasonló fehérnép, aki szerelmes lett egy Józsefhez hasonló fiatalemberbe.
a szerelem mint olyan éppen olyan tiltott volt, mint amennyire nem lehetett parancsolni az áramlásának.
elég az hezzá - hogy az asszony elég sokat tapatott annak érdekében, hogy megszerezze azt a férfit, akiről az elébb beszéltem vót. s ez a tapatás, rengeteg bűntudatot és fejtörést okozott számára.
szánta-bánta, met azét szerette az urát, de az ura erőssen megváltozott vót az utóbbi időben. sokat járta az országot, keveset vót otthon, ideges vót, türelmetlen, figyelmetlen. és milyenek az asszonyok na... akkor jó nekiek, ha valaki mellett biztonságban és szeretve érzik magikot.

és eztet mennél jobban akarta, annál távolabb menekült előle a férje.
mert milyenek a férjek na?
nem szeretik aztot, ha valaki kiveti rájok a hálóját és erőszakkal igába akarja kényszerítni őköt.
ők jönni-menni akarnak. nekiek ne es paranacsolgasson senki, pláné fehérnép ne. me milyen dolog az?

és József - izé, mondom ez a fiatal ember éppen kapóra jött.
igaz, hogy zsidó vót, meg mindenféle, de vót benne valami, amit ő régen keresett mán, de soha nem talált meg ezideig.
szépen beszélt, tette-vette magát, mézeskedett, mázoskodott, vicceseket mondott. de a leginkább mégescsak az vót a jó, hogy ha csak reája gondolt es, a gyomra a szívében és a szíve a gyomrában dobogott. remegett a lába, ha csak a hangját es meghallotta.
utánaszagolt elmentibe, hogy álmokat tudjon szőni kettejük soha meg nem történő szerelmi hálójából.

és akkor - elutazott megint Potifár.
és a fehérnép egyedül maradt.
nem készült semmire.
egyik éjjel, amint kint sétálgatott a lugasban - vagy na ahol, me nem es az a lényeg - kibe botlott, na kibe? me ki se találod...
na ná, hogy.

én a tiéd, te nem az enyém.
jó vót, ami vót - ha másnap ne virradott vóna fel a Nap.
me jöttek a bonyodalmak, a lelkiismeretfurdalás, bűntudat, félelem, paranoia, szégyen, menekülés.
Potifár nem es jött vóna reája, ha az asszon nem viselkedik olyan izésen ne...

és akkor hívatta őköt.
és a fejükre olvasta bűneiket.
és ha hiszed ha nem - a felesége egyedül maradott mezítelen.
a másik szélkerülő mindent tagadott.
ő meg elmondta, hogy most csalódott.
a fájdalom és magány kergette, nem a férfi, hanem a vélt szerelem karjai közi.
és, hogy ha tudta vóna, hogy ez a pasas egy ekkora széltoló, életjibe feléje sem menyen.
csak azt szerette vóna, hogy egy kicsit szeressék.

milyen az élet?
testyit négybe vágták, lófarkához kötték és úgy hordták végig a városon, hogy né az asszon, aki szerelemre vágyott.

azóta es úgy monyák arra:
marha aki hisz a szerelemben.
előbb útóbb lóvá teszik...