Nincs az a szülő, aki ne a legjobbat akarná a gyereknek.
De van az a mondás ugyebár - hogy a javadat akarják...ne add!

Mindig, minden esetben gyanús lesz az a szülő, aki valamit erőszakol gyermeke életében.
Legyen az sport, tanulás, valahova tartozás vagy valamivé válás.
Amikor mi gyermekek voltunk, a kommunizmus ideje alatt - ugyebár az akkori rezsim nem díjazta a templomba járó elvtársakat és elvtársnőket. Ha valaki erre szart rá és mégis elment, annak rendszerint következményei lettek.
Ezt a következő képpen játszották ki az emberek:
- titokban jártak
- nem jártak
- elküldték maguk helyett - mintegy égőáldozatul - a gyerekeiket
Tömegesen vettünk részt vallásórákon, ifiken és templomi szertartásokon.
Sokunkat erőszakkal kergettek el - ahogy mondtam, önmaguk helyett - mígnem saját szükségletté nem vált életünkben az egykoron kényszerített valahovatartozás.

Amúgy ahol tömeg verődik össze és ez az ad hoc forgatag mind nagyobb és nagyobb, megmagyarázhatatlan módon - számomra mindig gyanús lesz a dolog.
Ime egy releváns példa erre az egyetem.
Ma vak-világtalan eggggggyetemista.
Már nincsenek jó mesterek - az ezermestert társadalmunk csak a tankönyvekből ismeri, hanem ehelyett egggggyetemisták vannak.
Tanulj fiam, hogy legyen belőled valaki.
Régebben - de még ma is vannak helyek ahol igen - elmondták a fiúgyereknek - hogy papnak vagy kántornak tanuljon, hogy Úrnak szóliccsák - s onnan osztán minden sínen van, mint József Attila.
Ilyentén ma már mindenki úr.
Urizálás van is akármennyi.
Szegény szülőt azonban sajnálom, aki jóindulattal erőszakolja gyermekét a továbbtanulás irányába, egy jobb jövő reménye alatt - amit az évek szappanbuborékok módjára hiúsítanak meg a maguk éles valóságával.

Egggyetemet végzett emberek munkanélküli segélyen, nagyárúházakban, kisboltokban, cipős és ruhás üzletekben, takarítócégeknél, vagy a nihilben.
Kevesen boldogok.
Elvégeztek, beteljesítettek egy álmot, amihez közük sem volt.
Tanultak - hogy aztán ne legyen idejük önmagukat elsajátítani.
Az igazi út keresését feszegető kérdéseket elfedte a lexikális tudás - ami hasznavehetetlenül és teljes boldogtalanságban serceg a hasznavehetetlenség tengerén.
Az emberekben szégyen, szomorúság és céltalanság, jövőtlenség hónol.

Bárcsak ne mondanánk meg egymásnak a tuttit.
Bárcsak hagynánk nőni azokat a fákat az Ég és Fény fele.
Bárcsak tudnánk együtt növekedni.
Mert szülőnek lenni mind ezekre esély.
Nem az egggggyetem fizetésére, hanem az Ég, Fény fele való növekedésre, az együttes fejlődésre és az önmagunk megtalálására - külön-külön és együttesen.