Van az a korlátolt elméből kipattant nagymegmondás, hogy a nő két dologért képes mindenre - hogy legyen gyermeke, vagy hogy ne legyen.
Korlátolt, ahogy mondtam.
Ugyanis a nő - ha igazi nőből faragták elég sok mindenért képes megmozgatni nem köveket, hanem egyenesen sziklákat, és természetesen, sikerrel.

És a gépekkel, gépjárművekkel ellentétben - mindezt állandó tankolás, olajozás és karbantartás nélkül megteszi. Egyetlen egy olyan lenyomattal - ami él benne egy évtizedekkel ezelőtt megesett tankolásról, olajozásról és karbantartásról.
Mert eleve hisz a jóságban.

Magából indul ki.

Van nekem egy barátnőm, aki imádta a rossz fiúkat. Valósággal kereste az esélyét annak, hogy keresztre feszűljön és megválthassa a világot. Mivel azonban messzemenően nem született Krisztusnak, magától érthetődően minden egyes próbálkozása kudarcba fulladt, azon a szinten, ahol kicsit mindegyikbe belehalt.
Ültünk a konyhában - nyakig cigifüstben a hatodik kávénkat szürcsölgetve - és akkor mondta ki hangosan mindazt, amit tudatalatti szinten jelmondatának tekintett, ami meghatározta egy életre a sorsát, életét, múltját, akkori jelenét és természetesen a jövőjét:
- nem tudok másként dönteni. mindig azzal az elszántsággal indulok, hogy megjavítom őket - miközben tudom, a saját vesztemet keresem. mintha büntetném önmagam egy el nem követett, meg nem történt bűnért - amiért talán nem is én vagyok a felelős, de ugyanakkor engem választottak a vezeklésre.

A történet vége hepiend. Az erdőből kivezetett egy út a tisztásra. Megtalálta. Életének egy olyan stádiumában, amikor már csak egyedül ő hitt benne. Hajrá. Gratulálok. A kitartásnak, szilárd akaratnak, erős motiváltságnak és jólirányzott makacsságnak mindig eredménye van. Minden felett képes győzedelmeskedni.

A nő-férfi kapcsolat egy misztérium.
És ahogy telnek az évek egyre nagyobb a titka, a meg nem fejthető, ki nem bogozható, el nem számolható, ki nem teregethető szegmense.
Sokszor mondtam és nem győzőm mondani - én nem hiszek a kiegyensúlyozott, olajozottan menő, töretlen szerelemben, jól működő párkapcsolatban. Állandóan munka van vele. Aki azt hiszi, hogy áll, elesik - aki elesett és elege lett - újrakezdi abban a reményben, hogy most már elég okos, ahhoz, hogy többé ugyanabba a hibába ne essen - na az még a nyakát is kitöri és hadd ne folytassam.
Hazugságon alapuló, önmagukat tévhitekben ringató és ettől - úgy ahogy működő kapcsolatok vannak.
De azok az emberek, akik a fejüket gondolkodásra használják és egy kicsit többet szeretnének az élettől és önmaguktól - azok számára az egyik legnagyobb kihívás a párkapcsolat működtetése, a kiegyensúlyozott, élő és nem mauzólemszerű házasélet fenntartása - egyáltalán, a nő-férfi kapcsolat.

Én - becsületszavamra - ha újra kezdhetném - ezzel az ésszel és tapasztalattal - nem tenném. Kevés vagyok én ehhez. Vagyok, ami vagyok - mint Piroska, végigmegyek a Mama házáig - de többet a farkassal szembeszállni nem fogok. Ide külön tehetség kell, aminek én és a magamfajták nem vagyuk birtokában. Akik meg igen, azok számára elismerésem. Hajrá. Mindent bele, beszéljenek jó sokat róla, hogy tudjuk meg mi is - mitől es dögledezik a légy.

A megbocsátás a házasságban ismét egy nagy falat.
A keresztény megbocsátás emellett kismiska.
Volt ember az életemben, aki a társának elnézte a megcsalást. Legalábbis belement abba, hogy elnézze - de mindannyiszor, ahányszor csak ránézett - a párja szemeiből a másik nézett vissza rá, a másik idegen szaga ijesztette el és a másik hangja ébresztette rá a kegyetlen valóságra - bármennyire is törekedett.

Ismerek örök rosszfiú feleséget.
Két tudathasadásos sebességgel:
- amikor eljátsza a hülyét, még önmaga előtt is
- amikor szembesül a valósággal és elhatározza, hogy megváltja a világot, keresztrefeszűl - miközben már tapasztalatból tudja, hogy ebbe a Nagypéntekbe is belehal.

Vannak hepiendek.
De az Amerika.

Mit mondok én?
Vannak pillanatok amikor eljön annak az ideje, hogy menni kell.
Elsősorban nem fizikálisan - hanem lelkileg és szellemileg.
Szerepet kell váltani, forgatókönyvet kell cserélni, rá kell jönni, hogy van már egy igaz Megváltó és abba kell hagyni az állandó és eredménytelen keresztrefeszülést.
Hagyni kell a más bűnét. A más sorsát. A más megváltását. A más életét és meg kell keresni a magunkét.
Valahol, ahogy szokta, a legjobb helyen - Böjte Csaba mondja, hogy kezdjél el jó dolgokat cselekedni és meglátod mennyien állnak melléd...
Igen.
Ezzel is éppen így van.
Mert jó dolog végre azt tenni, amit kell. Egyszer a kurva életben - és onnantól kezdve talán mindörökké és érezni a szabadon áramló szeretetet, amit eddig önnön hátunk szünet nélküli flagellálása nyomott és taszított el.

Mert megérdemled! ...