2013. június 26., szerda

Még mielőtt elijeszteném a férfiolvasóimat, akiknek nagyon hálás vagyok - és még mielőtt bárki is hímsovinizmussal vádolna, előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a cikk A Férfiakról szól.
Azokról, akiket anya szűlt és különös gonddal nevelt fel.
Azokról, akik ha egy kicsit náthásak - halálukon vannak.
Azokról, akik ha félnek - jó hangosan fütyölnek.
Azokról, akiket az esetek többségében illik kiszolgálni, mert egyedül képtelennek mutatkoznak még az orruk elé készített élet felmelegítésére is.
Azokról, akiknek talaja a Nő.

A férfi nőfüggő.
Kevés közöttük az olyan, aki képes élni a Nő gondoskodása nélkül.
Lásd a sakkban a Király és Királynő viszonyát.
A Király halott. Hol sakkba, hol mattba, hol pattba sétál.
És ki siet segítségére?
Igen.
A nő.
Így kisbetűvel, hiszen soha nem őt éljenzik, hanem azt az erős, bátor, magabiztos Férfit, aki a kirakatban áll, de mögötte a Nő foglal helyett és támogatja, hogy meg ne inogjon.

Úszni vittem a Királyt és a Királynőt.
Egész úton arrafele a lányom aggódott. Hogy jajj vajon hogy lesz, mi lesz, ki lesz ott, más mennyit tud, ő azokhoz viszonyítva hol áll, képes lesz-e fejlődni, tartani a lépést, elsajátítani mindazt, amire majd tanítani fogják.
A fiam lazán ült.
Kicsit sem aggódott.
Amikor kiszáltunk az autóból annyit kérdezett, hogy majd ki fogja bevinni a törülközőjét illetve a sapkáját és úszószemüvegét? Amikor mondtam, hogy ő - azonnal megoldotta: akkor majd segít Anna. És így is volt.
Különben ha elég figyelmes vagy - láthatod magad is:

családi bevásárlás.
Anyuka elől a gyerekekkel vagy gyerekekkel, akik közül egy rendszerint ölbe-baba, tehát rajta csüng. Kezében a cekkerek - hozzávetőlegesen kettő egyik, kettő a másik kezében és egy a szájában.
Hátul a teremtés (tövis)koronája, kezeit lóbálva, felszabadúltan cseveg maroktelefonján. És még arra sem képes, hogy az ajtót kinyissa az asszonya előtt. Akinek ha egyetlen napját kellene végigcsinálja, holtan roggyana össze.

Úszás:
Anna motivált. Hajt. Figyel. Csinál. Végrehajt. Fejlődik. Egyedül old meg helyzeteket.
Balázs: nyugodtan ül a medence szélén és szája sarkán kaján vigyorral figyeli a csinos tanárnőt.
Amikor rákerül a sor, bemegy. Segítetti magát, vezetteti magát, követeli a figyelmet.
Cseveg, udvarol.
Mosolyog és relaxál.
Testének minden egyes molekulája felszabadúltságról és feloldottságról árulkodik.
Ezzel szemben Anna - feszűlt, koncentrált, túlmotivált és teljesítményéhes.

Ennyi.
Persze sarkítva.
Vagy nem?...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése