Dalma tollasbajnok volt.

Talán már akkor és ott az égő napon elhatározhatta, hogy gyerekei - ha egyáltalán lesznek - követni fogják ezt általa bejárt utat, mert embert nevel belőlük.

Nem muszáj tollasozniuk. Mehetnek úszni, focizni, kosarazni vagy szaladni. A lényeg, hogy sportoljanak. Mert a sport megtanítja az embert a fizikai korlátai ledöntésére és a lelkiek megerősítésére.

Erre márpedig sem iskola, sem a szülők nem képesek.

Mert az iskola lebénít, helyhez köt, megold és megmutat helyetted mindent, kiássa belőled a kreativitást és addig csapkodja, mígnem elpusztítja. A szülők féltenek, szeretnek, óvnak és inkább helyetted szenvednek, semmint sérülni lássanak.

Dalma edzője nem volt szülő.

Nem lehetett gyereke.

Ezért aztán a szerelmet sem hagyta meg magának. Elűzte, mielőtt gyökereket verhetett volna.

Pedig Réka néni csodaszép nő volt. Még idős korában is körüludvarolták a férfiak. Mindenki a szépségéből akart egy darabot. De Réka néni nem volt osztható. Végigcsapott közöttük, mint gazda nyáron a legyek között.

Réka néni nem ismert kegyelmet.

Akiben volt tehetség, abból a lelket is kiverte.

Akiben nem, azt hagyta lebegni a langyos szarában.

Dalmával különösen kegyetlen volt.

Hiszen Dalmában túltengett a tehetség.

Ennek ellenére olyan szoros kapcsolat, mint kettőjük között, nem mindenkinek volt osztályrésze.

Kapcsolatuk szövete, a szeretet, több volt, mint amit anya és gyermeke érez egymást iránt. Hiszen nyíltan és bűntudat nélkül felvállaltak minden egyes pozitív és negatív érzelmet egyaránt. 

Dalma esküvőjén nem lehetett ott Réka néni.

Mellrák vitte el.

Kezeletlen pokol.

Dalma látta szenvedni, de egy pillanatig sem gondolt az elkerülhetetlenre

Akkoriban is hetente találkoztak.

Réka - akkorra már a nénit elfújta az idők szele - már nem vállalt diákokat.

Önmagát nevelte.

Utólag kiderült, hogy a szenvedés emelt fővel való fogadására és a halálba való belesímulásba.

A klub kérte fel, hogy beszédet tartson Réka temetésén.

Dalma poklok poklát élte át a temetés előtti napon.

Egyszerre izzadt és fázott, napok óta nem evett, szomjas sem volt - a szenvedés rágta testét, lelkét.

Órákkal a szertartás előtt sem tudta, hogy mit is fog mondani a Rékát búcsúztató barátoknak, ismerősöknek, szomszédoknak.

Réka ember volt. Hibáit és nagyságát nem rejtette senki elől. De főként előlünk, gyerekei elől nem.

Réka anya volt. Nem voltak saját, biológiai gyermekei, de akit ő nevelt, jobban gyermeke volt, mint saját szüleinek.

Réka az enyém volt. Soha nem szerettem senkit annyira mint őt, ahogy utálni sem utáltam senkit annyira, mint őt. Ez tette isteni csodává a közöttünk lévő köteléket.

Réka önfeláldozó volt. A szerelem oltárán égett el, hogy felszabadítsa élete legnagyobb szerelmét.

Réka hős volt. Őrült, buta, hős. Aki ahelyett, hogy hosszasan bujdosott volna, amíg megtalálja a megfelelő stratégiát az ellenség legyőzésére elbújik - inkább elé állt és felkészületlen utolsó leheletéig küzdött.

Szerettem volna első perctől fogni a kezét, addig az utolsóig, amíg megtehettem.

De az első perceket nem osztotta meg velem.

Egyedül cipelte a kétségek terhét.

Amíg felismerte bennük a tanítást.

Most nekünk is ezt kell tennünk.

Sírnunk, hiszen most a sírásnak van itt az ideje, majd felszárítanunk mindent könnyünket és megkeresnünk azt a tanítást, amit Réka hagyott ránk.

Mert halála nem volt, nem lehet hiábavaló.

Dalminak három évre rá született meg első gyereke.

Majd további két évre rá a második.

Dolgozott, szeretett, örült és szenvedett. Közben a gyerekek nőttek.

Hét éves lehetett a fia és öt a lánya, amikor először elvitte őket a klubhoz.

Minden a régi volt és már semmi sem lehetett az. Réka hiánya átjárta a klub minden termét, mint a vihar előtti kíméletlen huzat.

Réka egyik idősebb csapattársa vette át a vezetést.

Nem lelkéből tette.

Csalt, lopott, hanyag volt és felszínes.

Réka mégis az első edzést követően úgy döntött maradnak.

Hiszen itt lehet a gyermekek mellett.

Nem kell ennek az alaknak foglalkoznia a gyerekekkel.

Majd teszi ő.

Lassan minden a nyakába hullott. Miközben András verte a száját. Újságok által lehozott cikkekben, rádiós műsorokban, támogatók előtt, televíziós meghívásokra válaszolva. Gyűltek a gyerekek, egyre másra jöttek az érmek. Dalmi neve nem merült fel sehol.

Nem bánkódott.

Ő Rékáért tette.

És természetesen saját gyermekei érdekében.

Ilyenkor nem volt anya.

Kíméletlen edző volt. Akinek sajnálatot nem ismerő kezei és nevelési elvei alatt szemmel láthatóan fejlődtek a gyerekek. Teher alatt nő a pálma - sulykolta bele gyerekeibe, akik sokszor könnyek között, de sikeresen teljesítették az általa előírt feladatokat.

Évekig zajlott így, mígnem egy nap Dalma felegyenesedett.

Úgy érezte nem jutnak semmire.

Saját farkuk körül forognak, egy erős klubháttér és szakembergárda nélkül plafonizálódtak mindannyian. Ő is és a gyerekek.

A nyár a papírok intézésével telt el.

Ősszel nyitotta meg vadonatúj klubját, melyben ő a kisebbekkel, kezdőkkel, míg világhírnévre szert tett kollégája a nagyokkal kezdett el foglalkozni.

András hadat üzent.

A mocskolódás a sajtó figyelmét sem kerülhette el.

Dalma tanácstalan volt. Nem harcolni szeretett volna, hanem értékeket menteni.

Amikor a hatóság, egy állítólagos feljelentésre ellepte a klubot, mindent átvizsgáltak.

Kiderült, hogy még Rékától indult minden.

Dalma teljesen ledöbbent. Napokig csak hányt és fosott.

Annyira kiszáradt, hogy kórházba került.

Álom és valóság mezején, a fizikai és lelki szenvedés ismert földjén újraélt mentálisan minden egyes percet.

Sehol sem talált hibát.

Az embert látta. A mestert. Aki egyetlen pillanatra sem ingott meg.

Hogy történhetett mégis mindez a csaló kettősség, amire soha nem derült fény?

S mit tett egyáltalán a pénzzel?

Kérdések, melyekre úgy érezte soha nem kap választ.

A kórházat elhagyva igyekezett, ha fásultabban is, de folytatni az elkezdett munkát.

A történtek után egy évvel - hivatalos levelet kapott.

A találkozóra kíváncsisággal telve jelent meg.

Nem sokat tudott, csak azt, hogy az ügynek az elhunyt és kísértő Rékához van köze.

Az ügyvéd hivatalosan köszöntötte.

Elmondása szerint Réka ügyvédje volt.

Dalma nem tudta, hogy Rékának minek kellett ügyvéd. Hacsak attól való félelmében nem, hogy egy szép napon - még éltében, le nem bukik.

Minden bizonnyal emiatt nem harcolt a halállal sem.

Még éltében eltemette magát.

Átvette a levelet - haladékot kért, hogy hazamehessen és nyugodt körülmények között olvashassa át, amikor úgy érzi, hogy felkészült.

Az ügyvéddel abban maradtak, hogy majd keresik egymást.

Dalma feltett mindent a semmi oltárára.

Mégis min változtathat egy elhunyt levele?

A valóságon minden bizonnyal semmit sem.

A tényeken. Hogy megméretetett és gyengének találtatott.

A levélben ennyi állt

Sajnálom.

Bárcsak el lehetne mesélni.

De vannak dolgok, amiket nem lehet.

Az ügyvéd átadja a neked szánt összeget.

Azt szeretném, ha megmutatnád jól azt, amiben én elbuktam.

Két évre rá hét gyerek vehetett részt komoly megmérettetésen.

Ebből ötön komoly díjakkal tértek vissza.

Az öt éves tervben még tizenöt megmértettése szerepelt.

Önerőből képtelenek lettek volna erre.

Az állam akkor került képbe, amikor a sajtó is megjelent.

Dalma naplójába aznap egy mondatos megjegyzés került:

Végeredményben mindannyian csalunk - kérdés az, hogy miért és kiért tesszük.

Miértekben és kiértekben rejlenek az igazán lényeges válaszok.