Tamás jövő héten 32. Családja van. Szülei örömére, akik azt hitték, hogy Tomi örökké agglegény marad. Egyetlen szemük fénye. Hosszas várakozást követően született meg, miután kínjukban elmentek Szovátára. Akkoriban mindenki odajárt. Nem lehetett tudni, hogy Alain Delon vagy a kezelés használt, de Ágica teherbe esett. Akkora már volt házuk, egy 1100-as Daciájuk és munkahelyük, földjük és egy erdőjük.

Lesz mit örököljön a gyerek.

Lesz ki örököljön majd.

Tomi apja sokat dolgozott.

Az egyetlen gyermeknek, aki ráadásul fiú is lett, kellett autóra, ruhára, mindenből a legjobbra és legszebbre.

Tominak mindent szabadott. Annyira nehezen lett, hogy elhatározták, ha már ajándék akként is bánnak vele.

Tanulni nem szeretett.

Igaz az apja sem. Az anyja befejezte az iskolát, de nem jutott sokra vele. Varrónő lett, minimál bérért. Tomi apja ekkor azt mondta, maradjon Tomika mellett. És maradt.

Onnantól kezdődően aztán volt rend, meleg étel reggel, délbe és este, tiszta és vasalt ruha és állandó meleg tűzhely.

Tomi ahogy nőtt, akkor jött és akkor ment, amikor kedve támadt.

Voltak valami halovány szabályok a házban, direkt amiatt, hogy meg lehessen szegni őket.

Aztán, amikor kilencedikben megbukott, senki sem csodálkozott.

Bodri csóválta ugyan a fejét, de ki ment hátra a tyúkudvarba, meghallgatni Bodri véleményét?

Tizenegyedikben kijelentette, hogy nem akar tovább kínlódni, hiszen ennek semmi értelme. A tanárok utálják, ő utálja a tanárokat - tehát slussz, passz. Majd keres valami elfoglaltságot.

A szülők a döntés előestéjén összeültek és rábólintottak.

Tomi ekkor szálába kezdett járni.

Vékony volt a jó kaja ellenére is, talán girhes - és azt mondta neki Áron, aki igen sokat tudott mindenről is, hogy jó lenne szálázni.

Tomi gyúrni kezdett.

Anyáék örültek. A gyermek szépen fejlődött, annyit evett, mint egy bivaly, sokáig aludt és hát reménykedtek, hogy elhelyezkedik majd az edzőteremben. Az is valami. Sőt, van aki egy vagyont keres vele.

Itt ismerkedett meg Tomi, Katival.

Kati fogyni járt ide, pedig neki aztán nem kellett.

Mivel ő is rájött a nagy faltól-falig tükrös teremben, ahol nem torzított a tükör, mint otthon náluk a folyóson - kivetette a hálóját Tomira. És Tomi felakadt.

Kati céltudatos volt. Tanult, hajtott, dolgozott. Saját boltot akart. És lett neki.

Tomi eljárt külföldi árut hozni bele Áronnal.

Aztán már nem csak árut hoztak, hanem autót is, mert sok volt az árú.

Aztán maradtak az autók, mert már nem érte meg az árú.

Aztán már autót sem hoztak, mert mindenkinek lett.

Kati teherbe esett - könnyen és gyorsan. Szült, pont ilyen könnyen és gyorsan és visszament a boltba szintén ennyire könnyen és gyorsan. Mert élni azért kellett valamiből.

Tomi maradt a gyermekkel és a szálával.

Sokszor a gyermekkel szálázott.

A napjai lassan és fokozatosan kiürültek.

Unalmában arra gondolt, hogy Kati csalja.

Követni kezdte, leskelődött utána, és ellopkodta a telefonját, ha Kati zuhanyozni ment.

Egyre többet és vehemensebben veszekedtek esténként.

Szex semmi. Kinek van kedve egy torokkaparó üvöltözést követően összebújni?

Unalmában Tomi kitalálta, hogy fáj a lába. Hasogatni kezdett a szíve, kapart a tüdeje, mart a veséje és nem működött rendesen a pajzsmirigye.

Naponta eljárt az orvoshoz.

Aztán az orvosokhoz.

Majd oda sem.

Áron aki mindent tudott - mondta menjen el egy pszichó izéhez, mert lehet az a baja.

Elment.

Nem szerette ott, de a gyógyszert mint minden normális beteg ember bevette.

Aztán már csak a gyógyszer maradt.

Kati kijelentette, hogy elválik ha ez így megy tovább. Ő nem egy girhes, gyógyszerfüggő, beteges emberhez ment férjhez. Akarja a régi férjét.

Tomi bánatában elment. Nem csomagolt össze, csak elment.

És talált egy olyan helyet, ahol végre megértették.

A hely tele volt hozzá hasonló cipőben mérföldelő fiatalokkal.

Voltak férfiak és nők.

És a számuk egyre gyarapodott.

És ők tudták, hogy ez a normális.

Nem a másik - ahol mindenki csak rohan, ideges, stresszes, és egyre többet akar.

Mert ők már nem akartak semmit, csak egy kis megértést.

Hát olyan nagy kérés ez?

Bodri ebben az évben döglött meg. Igaz csak harmadnapra vették észre, mert akkora már tyúkok sem voltak. Ha kicsit hamarabb hátramennek - Bodri elmondta volna a lényeget. Mert arra már csak egyedül ő tudta. De ki ment hátra a tyúkudvarba meghallgatni Bodri véleményét?...