Gyermeket szült gyermek

Amikor a lányát megszülte, már nem volt leánka. Csak éppen a mamahotelben lakott. Úgy gondolta örökéletre. Késleltette az életet és halált. Félt megbirkózni.

Talán az anyja is.

Nem tudom.

De szerette, kiszolgálta, marasztalta, tartotta.

Egyszer csak a semmiből megjelent a herceg. Nem fehér lovon, csak egy szürke drótszamaron. De azt úgy ülte meg, mint Toldi Miklós. Fél kézzel.

Egymásba szerettek.

Mintha nem tudták volna, hogy előbb utóbb a szerelem gyümölcsöket is szül, úgy ölelkeztek.

Bele az életbe, kifele a halálból.

Hogy mindketten megtorpanjanak a gyermekáldással szemben.

Na ne... hát hogyan? honnan?

opció sem volt a gyermek meg nem tartása.

fel sem merült az ilyenkor szokásos rettegések szimfóniája.

Az Úr adta, az Úr veszi el, áldott legyen az Ő neve.

Nem házasodtak össze.

Nem tehették. Még nem.

A lányecska mondta eléggé a hercegnek, hogy nem kell maradnia.

Sokszor a hivatás, több, mint kevesebb.

De a herceg - ló nélkül is maradt.

A gyermek az gyermek - fel kell nevelni.

A szülészeten, akkor ott, első napon azonban megbicsaklottak a térdei.

Újszülöttet még nem látott.

Tudta, hogy szűk a csatorna - hiszen járt már ott, de nem mérte fel előzetesen az okozandó károkat.

A gyermek a kíntól ráncos volt és piros.

Aztán kivilágosodott és kisimult.

Majd jött valaki s azt állította, hogy életében ennél szebbet nem látott.

Akkor neki is leesett a hályog a szeméről.

Elmúlt a varázslat.

Maradt a gyermek és a szüléstől megpárnásodott asszonyka.

Mondjuk, kicsit keményebb párnák jelentettek számára menedéket eddig, de ehhez is hamar hozzászokott.

Az asszony pár évre rá könyvet adott ki.

Keményen, feszesen, katonásan.

A gyermek megnőtt.

Elkerülve anyját-apját növésben - strammul állt édesanyja mellett.

Büszke volt művére.

Hogyan változtassuk meg életünket tíz lépésben...

Az ember, az állófogadáson, ami a bemutatót követte - a negyedik pohár bor után párnákról álmodozott.

Puhaságról, fehérségről, melegről.

A keménység már nem vonzotta.

Megvénült.

Míg asszonya mellette kifiatalodott.

Mint a pünkösdi rózsa.

Azon gondolkodott, lesz e még találkozás?

Egy felület, ahol egymásbafonódik álom és valóság?

Vagy csak ezek az elhamarkodott fiatalkori kívánságok, amelyek elveszítették szavatosságukat?