kontroll

Ma az iskolába kontrollokat várunk. 

Vera néni azt mondta - lesz itt nagy fingatás öregem.

Vera néni mindent tud.

Ő az iskola kapusa és takarítója.

Tehát mindenhova bejárása van.

És rendszerint akkor jár be, amikor meg is éri.

Na innen tud ő mindent.

Ha az igazgató úrnak valamilyen kérdése lenne, nem is hívat mást, csak Vera nénit.

Veruska lelkem, jöjjön kérem és mondja meg nekem...

Versuka persze, hogy tudja - s ha meg nem akkor pár perc alatt megérdeklődi.

Apa ha bort iszik mindig azt mondja, Veruskáéknál ez már csak családi vonás. Szekus volt apja, anyja, vérében van a spicliség.

Anya ilyenkor mindig csendre inti.

Na de Anti, hagyjuk a francba már a múltat, pláné a gyermek előtt...

De apa még jobban lázba jön. Kipirul, magyaráz, rendszerekről beszél, sorokról, ételjegyekről, lehallgatásokról, spiclikről, besúgókról, a határok lezárásáról. Felét sem értem.

Múltkor például ezt vettük töriből. A kutya sem tudta. A tanár bácsi pont úgy csinált ahogy apa szokott, majd kiesett a nadrágjából, hogy elmagyarázza, de nem nagyon értettük.

Gondoltam megkérdezem Vera nénit. Legalább nem kiabál, mint apa és hallom az ő felét is a történetnek ha már tényleg az ellenséges oldalon álltak.

De Verus nem beszélt.

Kisfiú - mondta - vannak dolgok amiket nem kell bolygatni! Na ez, olyan.

Aztán rá egy hétre ugye, bejelentkeztek a kontrollok.

Mindenki tűkön ült.

Veruska bentmarad éjszakára, hogy kinyalja az iskolát, mintha ettől függene majd a tanárok hozzáértése.

Aznap reggel, iskolába menet odahívott s azt mondta - jól figyeljen Vilike, ha résen lesz, ma válaszokat kaphat a kérdéseire.

Milyen kérdéseimre Vera néni?

Milyenre, milyenre? Hát azokra, mikről nem beszélünk Vilike, azokra.

A kontrollok pontban fél tízkor érkeztek. Egyenesen az igazgatóiba vonultak kávét inni. Verus futott a tálcákkal, kanalakkal, cukorral, tejjel. Kiderült, hogy elfelejtett szalvettát venni. Nyakon csípett és kiszalasztott. Lóhalálban jöttem vissza, hátha megengedi, hogy bevigyem és elcsípjek egy keveset a társalgásból, de nem engedte. 

- a rendszeresség Vilike - na az valami. Ha én vótam bent, akkor végig én is megyek. - jelentette ki határozottan.

Kicsengetéskor már tudni lehetett, hogy a tornatanárokat akarják munka közben megfigyelni.

Elek bácsi olyan rég volt az iskolában, mint Veruka. Ősidők óta. Nem szeretett tanár lenni. Mindenki azt csinált az óráin amit akart. Ő is. Sokat ivott. Az utóbbi időben az órákon is. Állandóan bejárt az öltözőjébe. A lányokhoz nem nyúlt, de úgy nézte őket, hogy kocsányon lógott a szeme. Marika szerint azét, me már nem áll neki. Az alkohol feloldotta. Ezt az anyjától tudta, akinek volt egy ilyen pasija. Ivott és nem állt neki. S mikor már pénze sem maradt, akkor lett Marinak új apukája. Akinek nem volt pénze, de azóta se dobták ki.

Elek bácsi ma reggel ki volt fésülve. Tréninkosztümben, síppal a nyakában, úgy állt előttünk, mint a cövek. 

Egyik gyakorlat követte a másikat. Közben meg arra is volt ideje a gyakorlatok között, hogy szóval tartsa a kontrollokat.

Olyanokat hazudott az öreg, hogy még ő sem hitte. 

Mi meg csak kacagtuk.

Minden volt, csak a kép nem állt össze.

Azé a kontrollok se hülyék - szerintem..., gondoltam.

Óra végén terített asztal várta őket az öltözőben, ahol eddig csak a flaska árválkodott.

Úgy engedte el őket jóllakottan, mint a malacokat. Piros arccal és mosolyogva.

Mikor becsukta mögöttük az ajtót kijelentette - így kell ezt csinálni, s megy minden.

A másik torna tanár óráján én még nem jártam. A barátomék, Sziliék tanára. Olyan szigorú, hogy muklesz van. Mindenki fekete alsóban, fehér pólóban, halálán is tornáznia kell. A felszerelés otthonfelejtése egyenlő a négyessel. Mégis szeretik őt. Mert becsületes. Követel, de ad is. Szili mondjuk tizenhét fekvőtámaszt tud és negyvenkét kihúzást, míg én, jó ha megcsinálom a kettőt, s azt is rosszul.

István tanár úr levezette az órát. Majd kezet fogott a kontrollokkal és előttük hagyta el a termet. Azt mondta, ha nincs más kérdés, neki dolga van a következő óra előtt a tanáriban.

A kontrollok nem mosolyogtak. Az arcuk sem volt piros. Álltak mint a gombóc a lakodalomban.

Veruska átvezette őket az igazgató úrhoz egy búcsúkávé erejéig.

Másnap minden osztály Elek bácsihoz került. István tanár úrat leépítették.

Valóságos gyász borult az iskolára.

Voltak akik nagyon szerették.

Veruska amikor hazaindultam odaszólított.

- Látod Vilike - ez volt a múlt rendszer legnagyobb adúásza. Megtanította az embert viselkedni.

Mert soha nem az számít, hogy mit tudsz, hanem, hogy hogyan tudod eladni.

A mai fiatalok ennek hiányában vannak.

Remélem magácska nem Vilike.

Az eladás minden idők legnagyobb tálentuma. Hogy egyet teszek bé a kalapba, de hármat veszek ki belőle...

Csak jóval később értettem meg Vera nénit, de egy életreszóló tanulság volt. Mert van, hogy az iskolában az ember a legnagyobbat nem is tanároktól tanulja...