Nyugalom

Maris vendéget várt.
Rég nem látott barátnője jelentkezett be látogatóba.
Együtt szolgáltak Pesten. Egy hotel alkalmazottai voltak mindketten.
Az erdélyi lányok.
Aztán, mikor egyre jobban dolgoztak és ezt a vezetőség is észrevette és értékelni kezdte -a románok... 
Így emlegették őket.
Először a hátuk mögött, majd idővel szégyenérzet nélkül előttük is.
Egy évet bírták.
Maris hazajött és traktort vett a szüleinek, lapos tévét és egy telefont.
Kati hazautazott. Pihent egy hetet majd elkirándulta az egész keresetét.
Azóta is kirándul. 
Most meg nagyjából azért jöhet, hogy rábeszélje Marist egy közös kalandra. Egy nagy pesti munkára.
Ahol megint ők lehetnek a románok.
Maris nem akar menni.
Nem pénz kell.
Hanem egy férfi.
Akármilyen.
Akivel le lehet élni egy életet.
Még szerelem sem kell.
Az úgyis elmúlik.
Elég lenne a csend.
Hogy ellegyenek egymás mellett.
Hogy eltűrjék egymást.
Legyen egy gyerek vagy több s azok elviselhetővé tesznek majd mindent amit az élet eleve nem lesz képes.
Maris apja meghalt.
Pest után nem sokkal.
Megvolt mindene.
Minden álma valóra vált.
Majd megnyugodott és este lefeküdt.
Reggel már nem tudták felkölteni.
Maris és az anyja a konyhában maradt. Kivitték a tévét. Az ágyakat.
A ravatalt az első szobában állították fel.
A részvételők az apja lábához helyezték a borítékokat. Ők meg eltemették. Tartottak egy hatalmas tort és többé nem vitték vissza a szobába az ágyakat.
Az első szoba maradt ami volt. A senki szigete. A hideg szoba.
A középső szobában volt a vitrin a nipekkel, kristálypoharakkal, dédnagymama evőkészletével és a merevre vetett ágyra kitett csipketerítőkkel és a születése örömére kapott babákkal. Akik büszkén feszítettek terpeszülésben a csipkekörök közepén.
A konyhában volt a kályha, a két rögtönzött fekvőhely, amit nappal elfedtek és egy asztal. Ebben a térben folyt életük és fogadták azokat akik naponta betértek egy jó szóra, teára, kávéra vagy csak úgy, agyonütni az időt.
Kati délutánra érkezett.
Kisebb kellemetlenség alakult ki amikor betoppant túlméretezett csomagjaival a hírtelen összement konyha szűk falai közé, ahol azelőtt megfért egy élet, most meg néhány böröndnek is kevésnek bizonyult.
Maris kelletlen bár, de betessékelte barátnőjét a kirakatként fungáló szobába.
A babák meredten pillantottak a nyugalmukat megzavaró betolakodóra.
Maris, Kati unszolására aznap éjjel ott aludt a vendéggel egy szobában.
A babákat a szekrény mélyére, a csipkéket és török ágytakarókat az első szobába száműzték.
Kati éjfélig színezte a terveket.
Maris álmosan mindenbe beleegyezett.
Igen
Menjünk.
Meg fogja érni.
Ki fogjuk bírni.
Minket nem túr ki senki.
Jobbak vagyunk mint ők.
Majd ahogy Kati elaludt odalopakodott a szekrényhez, bevetette saját ágyát, visszatette rá a babákat, csipkéket, ágyterítőket és lefeküdt a konyhában.
Reggel Kati csodálkozva meredt Maris ágyára.
Maris kijelentette:
- korán keltem s nem akartalak felverni.
Jó korán kelhettél ha már mindennel kész vagy. Az este egy órát rakosgattad a zsibvásárt. Akárhogyis, ha ennyire formában vagy én azt mondom menjünk. Meg se kottyan neked a munka.
Így került el Maris Pestre.
Hazafele jövet a Királyhágón még több babát és ágyterítőt vett.
Csipkéket még Pesten kapott.
Egy mama árulta a Keletiben.
Nem tudta csak úgy otthagyni.
Első este már a csűrben aludtak.
Maris és az anyja.
A babák boldogan mosolyogtak a meleg konyha pattogó tűzhasábjainak lágy zenéjére.