Szegényen nőtt fel.
Egész gyerekkora tervezgetésekkel
telt. Figyelte az embereket és vezette a listáját gondolatban. Ez lennék, ez
soha.
Különösen a módosabb emberek
keltették fel a figyelmét.
Az okokat kutatta. Arra rég
rájött, hogy a pénz nem mindig öröklődik.
Aztán később már csak a pénz
folyása érdekelte. A honnan jön és hová megy, s kinél áll meg.
Családja lett.
Szegény lányt vett feleségül.
Csak a szépség számított és a szerelem. Az élet mégiscsak hosszú és van amit
nem pénzen lehet vásárolni.
A negyedik gyermeknél megálltak.
A felesége nem dolgozott. A
gyermekeket és a háztartást vezette.
Büszke volt rá. Nem telt el nap,
hogy ne dicsérje meg. Hiszen pontosan kiszámította mennyit is spórolnak ezáltal.
Házvezetőnő, gyermekfelügyelet, ruhatár és cipők, ebédek és kávék, barátnők és
programok. Megannyi plusz kiadás, ha az ember alkalmazott.
A gyermekek felnőttek.
Három lány és egy fiú.
A vérükben volt a pénz iránti áhítat.
Család és pénz.
A családot elhagyták, hogy
külföldön pénzt szerezzenek.
A legidősebb először.
Kurva lett. De jó helyen és
tervekkel, célokkal. Addig dolgozik, amíg horogra nem akad egy idősebb, nyugis
és nagyon gazdag veréb.
Meglett.
A középső és legkisebb együtt
mentek.
A legkisebb nem bírta, hazajött.
A nagyok biztatták, ne aggódjon, megoldják helyette is. A család mindenekelőtt.
A középső is kiváló horgász lett.
Később ugyan, de sokkal nagyobb fogással büszkélkedhetett.
Egy francia, piszkosul gazdag,
természetesen idősebb nemes került a horgára.
Egyetlen dolga maradt, megvetni a
lábát. De a gyerek nem akart összejönni. Rátért a kutyákra. A kutyákra és
bundákra. Mire egy egész farmra való lett, teherbe esett.
Közben a legkisebbet elvitte a
szerelem. Szegény, de tervekkel átszőtt szerelem. Spanyolországig meg sem
álltak. Mert nem bírták a hideget és a szegénységet.
Otthon már csak a fiú maradt. Egyedül
ő nem volt képes áruba bocsátani a testét. Eladta hát a lelkét.
Mindezt Londonban. Pénzért.
Közben, az apa és anya töretlen
szerelemmel és odaadással ápolták – egymás, a család, a haza és az időközben
vásárolt ingatlanok iránti szeretetüket.
A család és a pénz…
Tudod, mindenkinek háza van.
Például Zsókának nem is egy, hanem három. Mind az ő nevén. Hogy ha meghal a
francia, ne kelljen soha többé nélkülözzön.
Akarom kérdezni, hogy ok, de hogy
vannak, boldogok?
Pénz, tengerpart, idősebb ember,
kirándulások – de ők, ők, hogy vannak? Ezek mögött.
Számban marad a szó – epés a
szájízem.
Nem értjük egymást.
Nem érthetjük.
Vannak ők és én.
Egy dolog közös – a család iránti
szeretet.
Aminek oltárán ők feláldozzák a
gyerekeket, én meg a sikereket, pénzt és jólétet.
Mind áldozunk, csak más
Mammonnak.
Egyik sem jobb a másiknál.
Mindenik maga helyett való.
Ítélkezések nélkül búcsúzunk. Noha
ő, sajnál egy kicsit.
-
Jártál már Palma de Mallorcan? Nem? Na hagyj
békét, mert egyszer elviszlek!
Mindketten megnyugszunk.
Én annak bíztjában, hogy ha
akarnék, akár el is mehetnék, ő meg abban, hogy felcsillantott előttem valamit
a bölcsességből. Innen már az én térfelemen van a labda. Miközben fogalma
sincs, mennyire utálom a focit. A focit és a pénzt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése