A mai világ egyik legnagyobb csapdája a muszáj. A régi ember szerint - csak meghalni volt muszáj. A mai kor embere ennek éppen ellenkezőjét vallja. Mindent muszáj, kivéve meghalni. Ezzel a hatalmas ellentmondással kezdi megtagadni életét, abban a hitben, hogy ezzel majd a halálát is sikerül megtagadnia.
Mindent és mindenkit le akar győzni, de legfőbbképpen magát.
Olyan lényeges dolgokkal kel birokra, mint az élet, az idő, az elmúlás és a halál.
És erre neveli és oktatja gyermekeit is.
Nem enged szabad folyást az életnek, mert retteg a haláltól.
Nem simul bele az elmúlásba, mert tagadja az időt.
És nem mer élni, mert egész lénye görcsben áll a minden áron győzni akarás kényszerében.
Kár érte, kár értünk.
Mert egy az élet, és egy a halál.
Az idő meg túlontúl értékes ahhoz, hogy birokra keljünk vele.
Vannak dolgok amikkel nem harcolni kell.
Hanem belesimulni.
Lenni.
Majd megpihenni és elengedni. Azt is aki ma megy el és azt is ami vagyok.
Ezeket a példákat statuáljuk.
Nem szavainkkal, hanem elsősorban tetteinkkel.
Ezektől a tudásoktól, tapasztalatoktól lesznek boldogok vagy boldogtalanok gyermekeink.
Akiknek ha mindent muszáj lesz, majd belefulladnak saját, vér árán összekuporgatott pénzhegyeikbe, kozmetikumaikba, újabb és újabb muszájaikba, abban a hitben, hogy élet és halál urai lehetnek. Miközben saját maguk fölött is elveszítik a hatalmat.