Ili pszichológiát végzett.

Ha be kell mutatkoznia, mindig ez az első dolog, amit elmond.

Hiszen rövid életétnek ez az egyik legnagyobb megvalósítása.

Ili szülei nem végeztek semmit.

Iskolai viszonylatban...

Anyja, apja, nehezen ír és olvas.

Nehézségeik támadnak, ha egy kérdőívet ki kell tölteni, ha egy hivatalos levelet meg kell fogalmazni, vagy adminisztratív ügyeket kell intézni.

Ili ezt nem csak ma tudja.

Régen is tisztában volt ezzel.

Amikor, jótanulóként, a szülei gyakran kérték ilyen és ehhez hasonló dolgokban a segítségét.

- Ilike zseni - mellénykedték el mindenkinek.

És Ilike azonosult ezzel a szereppel. Amit elvártak tőle.

A nagymamája nem tanította meg főzni és sütni - ergo, Ilike nem is tud.

Az anyukájáék nem támogatták abbeli törekvéseit, hogy beletanuljon az általuk végzett kétkezi munkákba, hanem arra bíztatták, hogy tanuljon.

Valósággal ki volt zsírozva az útja.

Már az egyetemi évek alatt találkozott, Kolozsváron szerelmével Zsolival, akiről már akkor világos volt, hogy még egyszer nagyon sokra viszi.

Ilike nem lett szerelmes, de végül összeházasodtak annak rendje és módja szerint.

Szereltek egy jó papot, kántort és esküvőt tartottak a faluban is és a kincses városban  is, hogy mindkét családnak vissza tudják adni azok a tartozásaikat, akiknek évek hosszú során át eljártak a szülők önzetlenül a ballagásaikra, keresztelőikre, esküvőikre és konfirmálásaikra.

A nem kevés pénzből és még több szülői segítségből - amelynek az volt a tulajdonképpeni lényege, hogy a szülők megmutassák egymásnak és a nagyvilágnak, hogy kinek mekkora - Ilike és Zsoli vettek egy szép kacsalábakon forgó Palotát.

Ami az elején üres volt. De aztán megszületett Zsoltika.

A szülők elégedetten bólogattak - boldog asszonynak fia születik - sütötte el a nagy aranyigazságot mindenhol a boldog nagymama.

Zsoltika nőttön nőtt. Mire ismét Karácsony lett a kacsalábakon forgó Palota livingjébe - Zsoltika a tíz éves szülinapját ünnepelte.

Ilikéék külön odafigyeltek arra, hogy ne mossák össze a keresztény ünnepet a család legnagyobb ünnepével, Zsoltika születésének a napjával, amelyre minden évben hatalmas partival emlékeztek meg.

Minden parti után eldöntötték, hogy jövőre kisebbet szerveznek, aztán, akaratuk ellenére évről-évre túlnőtt rajtuk a meghívottak vaskos listája.

Ilike már november első napján nekifogott az előkészületeknek. Kik fontosabbak, az élők vagy a halottak? - tette fel a költői kérdést huncutul mosolyogva.

Zsoltikát arra bíztatta, hogy írja meg a bakancslistáját - hogy idejében be tudják szerezni számára a meglepetéseket illetve frissíteni tudják a www.zsoltiszülcsinapcsi.hu oldalt, ahol közzétették azoknak a kívánt ajándékoknak a listáját, ahonnan a meghívottak válogatni tudtak kedvük szerint.

Erre Ilike egy egyetemista informatikust kért fel minden évben, hiszen híve volt a feladatok delegálásának. 

Mindenkinek élnie kell valamiből - hagyjuk hát a takarítót takarítani, a bejárónőt vasalni, főzni, mosni és bevásárolni, a kertészt tájat építeni, a személyzetet a munkáját végezni.

December negyedikén belépett Zsoltika szobájába és a széthúzott függönyökön berobbanó napsütéssel köszöntötte álmos kisfiát.

- Ébresztő álomszuszék, hasadra süt a Nap - kiáltotta el magát.

Zsolti morogva ébredt fel legszebb álmából.

- Mi van anya? Nem akarok még felkelni!

- Márpedig muszáj lesz, mert bevásárlókörútra indulok és szükségem van a listádra.

- Ott van valahol az asztalon - motyogta álmosan kisfia.

Ilike az asztalhoz lépett.

A lista valóban ott volt, jól látható helyen.

Végigfutotta, majd akarata ellenére egy írószerért nyúlt, hogy kijavítsa kisfia listáján az elfelejtett ékezeteket és hibákat.

A tolltartó alatt egy másik összehajtogatott papír lapult.

Kihúzta, attól való félelmében, hogy az is a lista része, csak elkallódott.

Annak a listának címe is volt.

Zsoltika a lapra egy könyv kontűrjeit rajzolta le.

Gyönyörűen kicirkalmazott pontokba szedve a következő állt rajta:

Álomlista anyától - karácsonyra és születésnapomra:

• Ne alázd meg mamáékat!
• Ne beszéld ki a barátaidat a hátuk mögött!
• Legyél anya!
• Tölts velem több időt!
• Ne félj és függj apától - ettől a félelemtől olyan szagod lesz, mint a hörcsögeimnek - és          felbosszantasz vele mindenkit magad körül.
• Csinálj valami fontosat, hogy büszke lehess magadra. Csak akkor lehetek én is büszke rád.
• Fogadd el, hogy szép vagy. Ne akarj folyton változtatni magadon. Mire megszokom a piros hajad, már régen feketére fested. Így azt sem tudom hírtelen, hogy is nézel ki.
• Merj velem beszélgetni. Ne félj a válaszaimat meghallgatni.
• Ne szajkózd folyton, hogy kövér vagy. Te vagy a legsoványabb anyuka, mégis ha folyton ezt ismételgeted, lassan én is kövérnek látlak. Szeresd magad anya!
• Tudom, hogy nem tudsz sütni és főzni, de örülnék neki, ha megtanulnánk együtt - csak te meg én...
• Ne akarj bevasalni olyan szabályokat, amiknek te magad sem teszel eleget - csúnya beszéd és telefonhasználat!!!
• Ne agyalj folyton azon, hogy apa megcsal vagy nem. Ha végre te is elfogadod és szereted magad, ő is szeretni fog. Addig úgysem hagyod.
• Ha arra kérlek, hogy maradj velem, ne tömjél meg zsebpénzzel. Nem pénz kell, hanem te kellesz.
• Nem vagyok te - rosszabbul tanulok, nem vagyok jó sportoló, de van egy csomó dolog, ami megy nekem. Szánj rám időt és megmutatom!
• egy új kezdtetet szeretnék, anya!...

Ilike lélegzetét visszafojtva, remegő kezekkel tette le a listát a tolltartó alá.

Másodszor is visszanyúlt, megfelelő szögbe igazítani, amíg elégedett nem lett.

Aznap nem ment bevásárlóközpontba. Sőt fodrászhoz, körmöshöz és személyi edzőhöz sem.

Kora este lépett be az ajtón.

A lakásban a megszokott rend fogadta.

Minden és mindenki a helyén volt.

Kivéve a szíve nem. Az a parkban maradt, ahol a fogadalmait tette.

A karácsonyi vacsorát az ajándékozás követte.

Halmokban állt a szebbnél szebb papírba, tasakba szuszakolt ajándék.

Ilike üres kézzel állt fia elé.

Megölelte, megcsókolta és boldog születésnapot kívánt.

- és az ajándékaim, anya?

Ilike könnyes szemmel nyújtott át egy összehajtott papírlapot.

Zsolti sietve bontotta ki - sítáborra gyanakodva.

Néhány szó állt rajta mindössze:

Köszönöm fiam, az igazi listát.

Az idei karácsonyi ajándék családunk számára az lesz, hogy pontról-pontra megtanulunk tisztelni, szeretni és remélni.

Én készen állok rá!

Nagyon szeretlek, Anya

Zsoltinak ez volt a legszebb karácsonya. Amit később minden egyes beszéde alkalmával elmesélt.

Mert van, hogy a minden semmi, s a semmi az a valami, aminek gyógyító és megváltó ereje van.