Dimóré falván megállt az élet, amikor a polgármester bejelentette a tanácsülésen, hogy az államtól egy hatalmas támogatás érkezett a centenárium érdemben való megünneplése érdekében.

A polgármester képletes szavakkal ecsetelte, hogy Dimórénak történelme van, olyan gyökerek, amelyekkel nem bármelyik település dicsekedhet és amelyeket kamatoztatniuk kell minden áron ennek az ünnepnek a megszervezése és akadálymentes levezénylése érdekében.

Az összeg ugyan hatalmasnak tűnik, de majd meglátják, hogy mennyire elenyészővé válik a tettek mezején.

Az állam kikötése - hogy hívják meg Dimóré testvértelepülését, a németországi Digodaszájra falut, mely időközben várossá nőtte ki magát.

A polgármester édesapja, aki akkoriban a párt egyik legnagyobb katonája volt - egyetlen valamirevaló dolgot tett az élete során. Komoly és gyümölcsöző kapcsolatot ápolt a fent említett testvértelepüléssel. 

A színfalak mögé az előadás során nem illik betekinteni. Ha megtesszük élesen kirajzolódik az akkori pártelnök élelmessége - hiszen ez volt az egyedüli módja annak, hogy kijusson külföldre, ráadásul nem saját zsebből. Ennek az apropója mentén aztán a család minden évben külföldön nyaralt. Hol világbéka, hol demo-krácia, hol pedig népnevelés címszaván. A van ténye, a külföldi nyaralások valósága, a mindent a családért és saját boldogulásom érdekében és fiaim jövője miatt sem tudta elfogadtatni és megszerettetni a polgármesterrel saját apját.

A polgármester volt az első, aki a rendszerváltást követően felemelkedett és az első követ elhajította az édesapja irányában. És ezzel vívta ki a falusiak tiszteletét.

De a vér nem válik vízzé.

A tanítások akkor és ott nem értek be.

De ahogy Sándor hatalmat kapott, egyetlen egy mintát volt képes követni. Az apjáét. Ezen csak rontott a gyerekei születése. Amikor felismerte, hogy mennyire is fontos a létbiztonság és a gyermekek jövője érdekében tett intézkedés.

A pénzösszeget és a tételeket naponta többször átnézte.

Minél többször nézte annál több olyan tételt kapott, amitől el lehetett tekinteni. S mindezt úgy, hogy közben ne hiányozzon senkinek, ne vegye észre senki.

Ezeket az összeget tulajdonította volna el saját zsebre.

Minden egyes baninak megvolt a biztos helye.

A lecsupaszított költségvetés feletti megnyugvásban újabb gyűlést szervezett. Összetrombitálta a tanácsosokat és felszólalt.

Ahogy említettem az összeg egyáltalán nem akkora, amekorának első körben tűnt.

Mire eljutott hozzánk - szinte felére csappant. Tudják, az adaja meg minden. Így, éppen elég lesz arra, hogy mindenkinek örömöt szerezzünk.

Mivel zárt ajtók mögött folyik a tárgyalás, elvárásom, hogy őszintén és tisztán beszélgessünk abban a reményben, hogy mindenki előtt tiszta, hogy ami a teremben elhangzik, az a teremben is marad.

A tanácsosok mély egyetértésben bólogattak.

Közben volt akit nem érdekelt, volt aki az ellés előtt álló tehenére gondolt, volt aki a reggeli vitát böfögte vissza, amit a feleségével napok óta, előrehaladás nélkül folytatnak és volt olyan is, aki amiatt nem tudott lelkiekben jelen lenni, mert a fia az utóbbi időben lopkodott a pénztárcájából, elkötötte az autót és részegen randalírozott a falu utcáin. S az egy dolog, hogy a rendőr, koma - na de meddig terjedhet a komaság?

A polgármester közben felszólította Jucikát, a hoppmestert, hogy foglalja össze a rendezvénnyel kapcsolatos ötleteit, gondoltait és észrevételeit.

Jucika régi darab volt a hivatal leltárjában.

Nyílt titok volt mindenki előtt, hogy a polgármester édesapja miért is alkalmazta.

Szépsége mára már kopott volt, de jól kivehetők volt nyomaiban.

Szakértelme vitathatatlan volt. Újítani egyáltalán nem szeretett, de a régit, a betaposottat úgy járta, mint senki más.

Ma azonban meglepte mindannyiukat bejelentése.

- A tegnap a lányommal hosszan beszélgettem a mai tanácsülés kihívásairól. Arra biztatott, hogy az idén, mivel centenáriumról beszélünk, tekintsünk el a megszokott programok és meghívottak listájától és mielőtt belefognánk a szervezésbe, tartsunk egy kis populációs közvélemény kutatást.

Ennek kapcsán kérdezzünk meg minden egyes korosztályból max tíz személyt és a kapott eredményeket összesítve, szervezzünk egy olyan ünnepséget, amely minden korosztály számára kielégítő lesz.

A tanácsosokban megállt az ütő.

Mindenre számítottak Jucitól, csak erre az újszerűségre és nyitottságra nem.

Szavazásra bocsátották az elhangzottakat és döntöttek.

Kinevezték azokat a fiatal kollégákat akik a közvélemény kutatást fogják végezni. Leszögezték az időpontokat és meghatározták a következő gyűlés időpontját, amikor az eredmények alapján elkezdik a szervezést.

A következő gyűlés szorongásokkal és izgalmakkal telve találta a fiatal kollégákat.

Nem jutottak semmire.

Vagy alig valamire.

- Az első felszólalt. Ő volt a bátrabb. Az iskolaigazgató, akinek az volt a dolga, hogy a diákok véleményét kérje ki ennek a kapcsán. Magától értetődően a feladatot delegálta a fiatalabb kolleginák számára. Nem tudni, hogy ezen bukott e el, vagy csak a diákok butaságán, a lényegen mit sem változtatott: a fiatalság, kedves kollégák - vásárolni akar (legyen vásár), inni akar (legyenek élelmiszereket és italokat kínáló standok), hintázni, hullámvasutazni és boxolni akar (játékok), és mindenképpen jöjjön el Iulia Bubble és Andra.

- A második, a könyvtári igazgató az olvasó falusiakkal, az úgynevezett értelmiség körében készített komoly kutatást. Nos, barátaim - nekik legyen reggeliben néptánc és szavalók (lehetőleg a gyerekeik és unokáik szerepeljenek), legyen Okos Demeter operaénekes előadása, és legyenek kézműves illetve könyvstandok.

- A harmadik a dolgozó nép véleményét kellett összesítse. Mindez komoly áldozatot igényelt részéről, hiszen le kellett mondani a saját autó kényelméről és minden reggel buszra kellett szállnia, hogy az ingázók bizalmába férkőzzön. Első napokban hallani sem akartak róla. Aztán megnyíltak. Mics kell és grötár. Jöjjön el Homonyik az álmodkirálylánnyal és Zámbó Jimmy fia. Néhányan a hátsó traktusból ajánlották Ganxta Zoleet.

Nos, ez nem sok - köszörülte meg a torkát Jucika.

Ennek alapján szinte semmin sem kell változtatnunk, maradunk az eredeti forgatókönyvnél.

Árusok - bóvli és népművészeti, étel és ital

Táncosok - gyerekek és felnőttek - román, magyar, német és cigány táncokkal egyaránt

Szavalatok - román, magyar, német és cigány

A Zámbó gyerek

Homonyik

Ganxta

estére meg a csurdé cácák

És sok grötár meg mics. Sörrel, borral, minden mennyiségben.

- Szépségversenyt esetleg? - tette fel a kérdést István, aki a falu legszebb lányának az anyját tömte éppen. Mikor mivel.

Igen, legyen az is - szavazták meg egységesen.

Miután kellőképpen ellátták a német vendégeket, levezényelték a centenáriumi ünnepséget - valaki a kocsmában megkérdezte:

- mi köze volt ennek a centenáriumhoz?

Még jó, hogy aznap bánatában István a kocsmában volt, miután a felesége rájött a legújabb viszonyára és kitette a szűrét.

- semmi, ember, semmi! de nem is ez a lényeg. a lényeg az, hogy mindenkinek jól telt! és az emberek hajlamosak elmenni a lényeg mellett, ami mindegy, hogy milyen nevet visel és hol történik, a lényeg, hogy valakinek nagyon jó legyen.

s nekünk az volt. jó.