Borit az édesanyja neveli. 

Csak így egyedül és kész.

Nem ment férjhez sosem. Sőt, párkapcsolata sem volt.

Egyszer Pesten megvigasztalt egy kollégát, reggel összeszedte kapkodva a ruháit és elsietett. 

Többé soha nem találkoztak.

Azonban minden reggel olyan, mintha őt látná.

Bori szakasztott az apja. A nagy szemeivel, a sötét bőrével, a vékony csontjaival és a nyurga testével.

Bori édesanyja román. Ehhez is jó volt Bori születése. Hogy amikor megérte, magyarrá lehessen. Végülis annak a magyarral való találkozásnak az éjszakájának a levét, azóta is minden nap issza.

Tehát egy kis állampolgárság igazán nem világvége.

Boris gyönyörű lány. Erre már akkor rájött az édesanyja, amikor kamaszodni kezdett.

Az ő alacsony és kerek testétől homlokegyenest elütött Boris nádszál alakja.

Akkoriban még nem a pénzt látta, amikor ránézett - az jóval később alakult így. És nem akart neki rossz életet, csak egy kicsivel jobbat, mint a sajátja.

És ahhoz ész kell. Ha már a test megvan.

Végül ígyisúgyis mindenkit átvernek. Legalább keressen rajta. És ne veszítsen, ahogy ő tette évekig.

Először tabuként kezelte a szexualitást, attól való félelmében, hogy a fiúk visszaélnek Borissal és akkor aztán eleve kudarcba fullad minden egyes rövid és hosszú távú terve.

Majd arról beszélt, hogy védekezni muszáj.

Nem úgy, mint ő, hanem sokkal komplexebben. Védekezni az érzelmekkel szemben, a nem kívánt terhesség ellen és a nincstelenséggel szemben.

Hogy mindennek ára van.

Ára van a gyereknek, a szerelemnek, a becsapottság érzésének, és az egész dugába dőlt életnek.

Bori itta a szavait.

Aztán ahogy a hormonjai működésbe léptek, úgy felejtett el minden tanítást, ahogy hallotta.

Gyorsan és véglegesen.

El kellett mellőle marni a fiúját - meggyógyítani, majd újra kezdeni mindent az alapoktól, hogy egészen biztosan bevésődjön.

Boris hosszú napokat töltött magányban.

Páros magányban az édesanyjával, aki saját meglátásait sulykolta belé.

Hogy a szerelem az semmi, a pénz az valami.

Így aztán felöltözött, kisminkelte magát, úgy, ahogy azt gyakorolták és kipróbálta csáberejét a szomszédon, akinek soha nem volt egy jó házassága, tehát eleve nem volt mint elrontani.

Bejött.

Kicsiben, de működött.

Az anyja védett környezetnek hívta a kísérleti helyszínt.

Itt nem történhet semmi. Aztán ha rendesen működni fog, továbbléphetsz, de ott már vigyáznod kell.

Közben bevezették a központit, rasketálták a parkettát, tettetek termopányt és vettek néhány nélkülözhetetlen alapszerkót Bori ruhatárába.

Boris nem volt boldog.

Elégedett igen, hiszen végre életében először valamit úgy csinált, hogy azzal édesanyját elégedetté tehette, de boldog nem volt.

Húsz évre rá, egy apartamenten túl - Bori letette a lantot.

Megvolt mindene - csak a fény aludt ki a szemében és céljai nem voltak.

Az anyja meghalt és magával vitte mindet.

Állt a sír mellett.

Előtte gyertyák és virágok tömege.

Ez is abból a pénzből - ahogy minden más.

Ahogy sötétedett, egyre kevesebben maradtak a sírok mellett.

Végül teljesen elült a zaj.

- Anya, szólította meg Bori bátortalanul.

- Anyuci - szerinted most már boldog lehetek?

- Megtettem mindent, amit kértél, de anyu, nekem nem jobb. Rosszabb!

- Most azt szeretném megnézni, hogy milyen a másik boldogság, amiről azt mondtad nem létezik.

- Kérlek anya!

Rá egy évre, már Bori sírján is virágok díszelegtek.

Annak az évnek a telén hirtelen, minden előjel nélkül érte jött a rák, néhány jelentéktelen daganat képében. Az összegyűjtött pénzzel nem lehetett életet venni, ahogy boldogságot sem.

Talán egy másik életben, egy másik anyával, másképpen...

Talán.