Klárika nagyon szegény családban nőtt fel.

Édesanyja nevelte ötödmagával, amíg édesapja betegen és fájdalmak között feküdt.

Munkabalesetet szenvedett.

Aznap egy pénzes gazda földjén dolgoztak, három másik barátjával együtt.

Klárika édesapja lóra gyűjtött. Amikor elkezdett ennek a gazdának dolgozni, a ló fejében, pár hónappal ezelőtt, azt ígérte megváltozik az életük. Fel is készültek rá, de sokkolóan érte őket. A ló helyett megtörtént az elkerülhetetlen. 

Klárika nem tudta, hogy pontosan mi is - csak annyit tudott, hogy édesapja többé soha nem tudott felkelni az ágyból és a szegénységből a nyomor mélyére sodródtak.

Legkisebb testvére két hónapos lehetett a baleset idején.

Ők kellett vigyázzanak rá, amíg édesanyja bement a városi kórházba.

Aztán reggel jöttek a szomszédok is.

A gazda azt ígérte, hogy fedezi a kórházi költségeket és havonta juttatást ad a családnak.

Nem tette.

Maradt hát édesapja betegpénze és az öt gyerek utáni gyermekpénz.

Tehát semmi.

A veszekedések is mindennaposakká váltak, hiszen az örökmozgó, tettre kész édesapának csak a teste sérült, a feje nem. Üvöltött tehetetlenségében.

Klárika akkor határozta el, hogy orvos lesz és meggyógyítja apát. Aztán - mivel sokat keres majd, vesz neki lovat is. Nem is egyet, hanem többet, és szekeret is.

Ruhákat vesz, hűtőt és ételt. 

Ezt fogadta meg minden egyes reggel, amikor ugyanazt a váltást kellett visszavennie és az iskolában azért imádkozott, hogy a társai ne nevessék ki, amikor hangosan korog a gyomra.

Az osztály legnagyobb arca Kinga volt.

Kinga a gazda lánya. Neki vannak szép ruhái, van szendvicse, gyakran üdítője és pénze.

Klárika nem ismeri a pénzt.

Üdítőt három alkalommal ivott, amikor a szomszédban megkínálták. Legszívesebben egy életen át ízlelgette volna - de siettették. Attól rettegett, hogy elfelejti az ízét.

Elalvás előtt mindig erre az édes, semmihez sem hasonlító zamatra gondolt.

Ha nagy lesz, csak üdítőt iszik majd - határozta el ébrenlétének utolsó perceiben.

Kinga nem vigyázott a dolgaira. Magától értetődő volt számára a van. A tobzódás. Délben, mielőtt hazaindultak volna, hanyag mozdulattal a szemetesbe hajította gondosan bepakolt kenyerét, majd kivonult a teremből.

Klárika csak ilyenkor kezdett el pakolni.

Ráérősen, hiszen úgysem siettette senki.

Nem voltak barátai.

Anélkül, hogy mondták volna, tudta, hogy büdös, piszkos és sajnálatra méltó. Éppen ettől volt tele tervekkel.

Amikor mindenki elhagyta az osztálytermet, kinézett a folyósora, meggyőződött, hogy mind elmentek, majd kivette a kenyeret a szemetesből.

Ennyire finomat soha nem evett.

Ez volt a nap fénypontja.

Az omlós kenyér semmihez sem fogható íze, a felvágott súlya, a sajt rugalmassága és a zöldségkarikák ropogósága.

Miután elhagyta a termet, a lányokat az iskolai udvarban működő büfé előtt találta.

Ráérősen beszélgettek és eszegették azokat a finomságokat, amikről Klárika azt sem tudta, hogy mik is azok.

Klárika megszaporázta a lépéseit. Otthon rengeteg dolog várt rá. Mosásban, takarításban, apa gondozásában és a kistestvérek felvigyázásában kellett segítséget nyújtani anyának. Aztán sietni a tanulással, hogy ne kelljen elhasználni a gyertyát, hiszen az is sokba került.

Klárika orvos lett.

Kinga és a többiek nem.

Klárika nem tudta meggyógyítani az édesapját.

Kingáék maguk maradtak betegek.

Klárika hűtőt és sok sok ételt vett - de étvágya nem volt.

Mindig annak a szendvicsnek kereste az ízét, amit minden délben a szemetesből halászott elő.

Nem szeretett erre gondolni, de benne volt a mindennapjaiban.

Az osztálytalálkozón - amire el sem akart menni - a falu egyetlen vendéglőjében került sor.

Csodálatosan megterített asztalok, szépen felöltözött fiatal hölgyek és urak és természetesen, Klárika.

Egyedül jött.

Soha nem volt képes megmutatni a férjének - hogy mit hordoz magában.

Most már ő nem szólt senkihez.

Nem volt mondanivalója.

Már nem maradt. Mert vannak dolgok, amikről nagyon nehéz beszélni.

Amikor hozzá került a szó fonala - felállt és röviden ennyit mondott:

Minden álmom teljesült, sőt azon felül - egy dolgot nem sikerült megtennem - apát meggyógyítanom.