A többi mese

Irigyellek téged.

Te, akinek tökéletes gyermekei és fantasztikus házassága van.

Az én életem a tiéd mellett tökéletességben messzemenően eltörpül.

A gyermekeim első öt évben alig aludtak valamit. Nem tudom, ha emlékszel rám abból az időből. Üveges tekintettel, kócos hajjal, remegő kezekkel és állandó agresszióval minden egyes beszólásodra. Na látod, az én voltam.

Tudnillik akkoriban nem járt ki nekem az alvás. A medvét ha felköltik, morcos. Azóta ez már jellemvonás nálam. Beivódott a vérembe, mint a koffein, ami azóta is éltet.

Meséltél a nagyszerű szexuális életetekről is.

Nekem nem sok mesélnivalóm volt.

Ritkán szeretkeztem, de olyankor teljes szívvel. 

Meséltél a három óránkénti etetésekről.

Én hallgattalak.

Állandóan etettem.

Az első gyermek folyton szopott. A második is. Innen már egyszerre szoptak. Utólag olvastam - tandem szoptatás. Érdekes. Leszoktatni sem tudtam őket - vagy magamat? Mindannyiunknak jól esett ez az időnkénti pihenés. Hogy háromóránként e? Nem tudom. Nem volt óránk. Éltünk.

Aztán elmentem munkába.

Belehaltam a lelkiismeretfurdalásba.

Te akkoriban arról sztorizgattál, hogy kijár az Én idő.

Nekem nem kellett.

A gyermekeim kellettek, akik mellett végre egész lettem.

Ezt sirattam. Ide rohantam haza, innen tépett ki a reggel 8.

Nehezen engedtük el egymást és feltételesen.

Pontosan tudtuk hány óra, perc és másodperc kell elteljen a következő ölelésig.

Ölelésektől-ölelésekig éltünk.

Ahogy ma is.

Aztán meséltél a barátnőkről, kozmetikusodról, fodrászodról, az új trendekről a fogyókúrában, étkezési szokásokban illetve divatban. A hétvégi bulikról és a piacra dobott ránctalanítókról.

Én ezekkel sem éltem.

Ráncaimat a pisis-könnyes röhögések rajzolták az arcomra.

Legjobb barátaim a gyermekeim lettek és végigbuliztuk a napot, hogy estére már a mesébe belehorkantottam. Soha nem tudtuk meg, hogy a királyfival mi lett. Nem is volt fontos. Mi ott voltunk egymásnak.

Azt mondtad, ha elválok, egyedül maradok.

Nem akartam alternatívákat. Egy közös életet akartam. Apával, anyával és két gyermekkel. Te elváltál - majd azzal vádoltál, hogy könnyű nekem egy ilyen aranyember mellett. Mosolyogtam. Mindenki maga tisztítja meg a saját aranyát. 

Ma a gyermekeidről beszéltél.

Nyelvórákra járnak, sportolnak, kiváló tanulók, jólneveltek, divatosak, jól fésültek és szófogadók.

Mert mindenki a saját aranyának tisztítója...

Az én gyermekeim csak szeretetreméltók.

Neveletlenek. Pofáznak. Nem szeretnek tanulni. Csapkodják az ajtót. Duzzognak. Követelőznek. Verekednek. Mindig borzosak és rendszerint nem fogadnak szót. De nekem ők jelentik az életet. Ugyanis én a szexet és az életet is pont így szeretem. Csapkodósnak, mocskosnak, neveletlennek, borzosnak és verekedősnek. Addig jó, amíg van miért harcolnunk alapon.

Majd ha nyugdíjas leszek, áttérek erre a jólnevelt módra. Addig viszont maradok ilyennek.

Mesélj te nekem bármit.

Az élet majd igazol bennünket.

Téged és engem, a tieidet és az enyéimet.

A többi mese!