dolgozó nő

Takarít éppen, amikor megjelenik volt kolléganője.

Üzenetet hozott.

Mari, a kliensek várnak vissza. Minden nap kérdeznek felőled. Mit mondjak?

Marinak az édesanyja közbenjárására sikerült kifogni ezt a hivatali állást.

Jobb, mint amit remélhetett.

Családjukban még senkinek sem sikerült a hivatalban elhelyezkednie.

Mari édesanyja jókor volt, a legjobb helyen.

Éppen a segélyt intézte, amikor az irodában dolgozók türelmetlenül felsóhajtottak:

- megint kell keressünk egy új takarítót

Mari anyja alázattal teli hangon megszólalt:

- én tudok egyet.

Nem úgy van az Mária néni, verseny vizsga kell, meg kell hirdetni, ki kell próbálni, s csak aztán alkalmazza a hivatal.

De Mari édesanyja nem hagyta magát eltántorítani.

A lányáról mesélt, aki egyedül neveli gyermekét. Dolgos, rendes, tiszta, szorgalmas, s még szép is.

Arról persze hallgat, hogy Mari kint strichel az új úton.

Harmadik éve már, de minden éjszaka maga a pokol.

Lefekteti négy éves gyermekét, Amandát, aztán felöltözik, kivakolja magát a felismerhetetlenségig és elindul.

Ő meg végigrettegi az éjszakát, attól való félelmében, hogy egyszer majd nem jön haza.

Mari nem fog örvendeni az ajánlatnak.

Soha nem beszél az éjszakáiról, de a nappalai annál beszédesebbek.

Amíg Amanda oviban van, kipiheni magát, aztán rendbeteszi a házat, mos, ebédet főz és elindul a gyermekért.

Amanda igazi jó kislány. Látszik, hogy jók a génjei. Igaz nem tudják ki lehet az apja.

Mari azt mondta, ha az ember megeszik egy tánygyér fuszulykát, nem nagyon tudhassa melyiktől fingott.

De Amanda sokra viszi még.

Szép, okos, nagyravágyó.

Marinak meg van pénze minden álmát teljesíteni.

- s aztán, mennyi itt a fizetés, mondja kedves? - kérdi meg az iroda alkalmazottait.

Hazafele végigmorfondírozza az utat.

Egy hónapra?

Ezek hülyék?

nyolc óra munkáért?

Adnak kajabont és vannak szabadnapok?

Hásze Marinak is vannak szabadnapjai. És sok kliens fizet kajabonnal. Ennyit keres három éjszaka alatt...

Amikor hazaér Mari rákérdez:

- anyuka, mi báncsa?

Semmi, fiam semmi. Csak megsajnáltam ezeket a nőket, ott a hivatalban.

Aszittem kolbászból van a kerítés, de kiderült, hogy közben valaki megette.

Milyen kolbászt anyuka?

Hát azt, amit neked is meg kéne harapni...

Mari vizsgázik.

Elhelyezkedik.

A pénze késve érkezik. Kolbász nincs. Kajabonok alig. Mindenki úgy nézi, mint a szemetet, amit felseper. Éhes és boldogtalan.

A kolléganője megjelenését jelnek tekinti.

Eldobja a seprűt és lelép.

Állandóan király nem lehet az ember - de ha legalább pénze van, nappal megteheti.

Mai édesanyja megint a hivatalban van.

papírokat újít.

takarító személyzetet keresnek.

de ő már nem ajánl senkit.

ilyen ellenséget nem ismer.

hazamegy.

a feje tiszta.

már nem morfondírózik. Mariékat várja meleg ebéddel, akik kézenfogva jönnek haza. ilyen is jó rég volt...