találkozás

Amikor megláttál, mintha egy vizes lepedőt dobtak volna rád.
Amikor az ember menekül a leghatékonyabb stratégia ha egyszer csak megáll. Szembenézni azzal, ami éveken át fojtogatta. Úgy tűnik aznap én jelentettem számodra a múltat. Ami elől szaladtál.
Megsajnáltalak.
Az ember eszköz. Hogy éppen minek is a kezében az utólag derül ki.
Valami mélyen benned eldöntötte, hogy eljátssza az értetetlent. Nem melegen, régi jó ismerősként köszöntöttél, hanem mint idegent. Aki soha nem is állt és soha nem is fog közelállni hozzád. Tiszteletben tartottam. Automatikusan beléptem a játszmádba. Nekem ez a találkozás nem jelentett mást mint ami volt. Számodra azonban esélyt és életet.
Amit nem akartál elhasználni.
Tudtam édesanyádról. A sajtó erre is kiváló. Küzdött, szenvedett majd elhunyt.
Végig azt hitted a te hibád. Éveken át cipelted ennek az átoknak a terhét. Nem volt hiba, így hát nem is lehetett a te számládra írni. Egyszerűen döntött. Mégpedig úgy, hogy feladja.
Fiatal voltál.
A fiatalság erről szól.
Keresünk, nem találunk, tombolunk, szeretünk, gyűlölünk és újra keresni kezdünk. Addig amíg meg nem találjuk azt ami teljessé tesz bennünket.
Ő megtalálta es elvesztette. Majd általad kapott még egy esélyt amit valamiért nem tudott kihasználni. Magával hurcolva régi és új sebeit - amit a régebbiek elfekélyesedése idézett elő.
Téged vádolt. Hiszen te maradtál egyedül mellette. És annyira belédültette ezt a fájdalmakkal és félelmekkel teli lelkiismeretfurdalást, hogy azt hitted nincs is jogod a boldogságra.
Ma azért állok itt, hogy szavak nélkül is elmondjam - van.
Én vagyok a múlt.
Nézzél szembe velem és ne szaladj többé.
Innen már csak egy út vezet tovább, az, amit terhek cipelése nélkül tehetsz meg.
Szállj szabadon.
Engedd el.
Oldozd fel magad.
Az az ő életesélye volt, ez meg a tied.
Használhatta volna, de nem tette.
Használhattad volna, de nem teszed. Mert méltatlannak érzed magad bárminemű boldogságra.
Repülj, szeress és légy szeretve.
Ez az egyetlen feladatod.
A többi csak ráadás.