hórá unirii

Ferencke nem szeret tanulni.

Anyu minden nap elmondja, hogy elevenen megnyúzza.

-          nem lesz belőled semmi, fiam! bezzeg én, a te idődben a mezőre jártam, segítettem az állatok körül, fát vágtam, hasogattam, kitakarítottam az istállót, neked meg csak tanulni kéne, s arra sem vagy képes

Ferencke nem szeret tanulni.

Három tantárgyból áll bukásra.

Matek, fizika és kémia.

A többiből sem fényes, de legalább nem fenyegeti veszély.

Valósággal retteg attól a kérdéstől, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz.

Semmi.

Azt sem tudja mi is kéne érdekelje.

Mert például érdekli a pénz. Na meg a hírnév. De sajnos sem énekelni, sem táncolni nem tud.

Egyszer mondta valaki a barátok közül, hogy ha valaki fiatal és jól néz ki az elég. Degeszre keresheti magát. Aztán másvalaki megcáfolta, hogy ez nem elég, olvasottnak is kell lenni, mert a vénasszonyok nem szeretik a buta férfiakat.

Ferencke nem szeret olvasni sem.

Olyan szomorú lesz tőle, hogy alig tudja összekaparni magát.

És ki szeret szomorkodni?

Hallotta, hogy az iskolában, valami buli lesz.

Aztán másvalaki azt mondta, hogy nem is buli, hanem ünnepség.

Ismét más úgy vélekedett – hogy egyeseknek ünnepség, másoknak tor.

Ferencke nem gondolt semmit.

Várakozott.

Ebben volt nagy.

Aztán jött a matek tanárnő és azt mondta, aki hórázik, az átmegy matekből.

Ugyanezt állította a kémia és fizika tanárnő is.

Ferencke nem szeretett hórázni.

De átmenni szeretett volna.

Mert a hórát mégiscsak jobban járja, mint a mateket, fizikát meg kémiát.

Egy hóra anyuért… - gondolta.

Az lenne az igazi ünnep.

Hármas ünnep.

És felállt hórázni.

Anyus magán kívül volt a bizonyítványtól.

-          átmentél fiam, hogy a pokolba? eladtad a lelkedet az ördögnek?

Ferencke nem tudta, hogy anyus mennyire áll közel az igazsághoz.

Ahogy azt sem, hogy ajándékokat néha véren veszünk. Ha tudjuk, ha nem.