Felszállt
a buszra.
Talán ha nem huzigálja a kendőjét, talán akkor, de csak lehet,
észrevétlen marad.
Koromfeketében.
Fekete nadrág, dzseki, sál lezserül átvetve a nyakán és egy élénk színű
fejkendő, amely teljesen megtöri a hatást.
Cimpáiban
a fejkendőhöz hasonló, élénk fülbevalók.
Színes
könnycseppeket ábrázolnak.
Vékony.
Már-már átlátszó. A bőre kékesen csillog, mint a kendő. Azt hinnéd a fény
játéka, de hamar felismered, az életé.
Ahogy
a következő megállónál felszabadul egy hely, azonnal odalép.
Nem
erőteljes lépések ezek, hanem inkább föld felettiek. Valósággal lebeg.
A
hölgy aki mellé sikerül leülnie hatalmas, göndör hajkoronát visel.
A
hajához hasonlóan a testén is mindenből egy kicsit több van, mint ami kijár.
Nagy
mellek, húsos combok, nagy és kerek fenék, sok ékszer és még több parfüm.
A
szeme sarkából lopva veszi szemügyre.
Először
a haján akad meg a szeme.
Ha
az övé lenne, nem festené be.
Ha
ősz szálak is csíkozzák, hagyná, hogy beszéljenek.
Ha
még egyszer ekkora lehetne, soha nem fogyna. Hiszen életet jelent, Túlcsorduló
életélvezetet. Ilyen kerekségre csak egy igazi nő képes.
Összehasonlítja,
szinte akarata ellenére az egymáshoz szoruló végtagjaikat.
Az
övé akár egy hosszú kóró. Vékony. Szinte elvesztődik a nadrágban. A hölgyé
méltóságteljesen terül szét a szűk széken. Valósággal átfolyik az övére, mintha
mindenből helyet kérne. Mit kérne? Követelne.
Aztán
az igazságtalanságra gondol.
Hogy
neki már se húsa, se kereksége, se haja.
Átlátszó,
kékes színű csont és bőr.
A
feje sima.
Amikor
közölték vele a diagnózist, arra gondolt, hogy sebaj. Haj nélkül is ellesz. A
lényeg a műtét sikere és a kemo átvészelése.
Most
nem ismer magára.
A
szempillája és szemöldöke nélkül az arca olyan, mintha elfelejtették volna
befejezni. Mintha felkiáltott volna az élet és mindenki elrohant volna mellőle.
Ő meg így maradt és itt maradt. Egyedül.
Miután
a következő megállónál a hölgy átszuszakolja magát mellette, babonásan
összeszorítja a szemét.
Direkt
nem áll félre.
Azt
akarja, hogy hozzáérjen.
Hátha
el tud venni egy keveset magának és a gyermekeinek ebből a túl sokból, ami
ennek a hölgynek jutott.
Egy
kevés húst, egy kis hajat, szemöldököt, szempillákat, életet.
Nem
kerül semmibe.
A
hölgynek úgyis túl sok van.
Neki
meg semmi.
Nem
minden kell, csak egy kevés. Épp, hogy átvészelje.
Fogadkozni
kezd.
Ha
kap még egy esélyt, egyetlen egyet, akkor élni fog.
Túlcsordulóan
és lelkiismeret furdalások nélkül.
A
kórház folyosóján is ebbe kapaszkodik.
Mantraként
ismételgeti.
Ma
ez a jelszava.
A
HA és az AKKOR.
Mert
semmi más nem maradt.
gyonyoruen irsz!
VálaszTörlésKöszönöm.
VálaszTörlés