Credo

Ma Krisztus Király.

Van aki királyt ünnepel, és ismét van, aki fájdalmat ül.

Valaki a múlt héten azt mondta, hogy úgy érzi, túl érzékennyé vált az életre. Minden fáj és képtelen elmenni bármi mellett anélkül, hogy mélységes nyomot ne hagyna benne.

Akkor éppen az EGOról olvastam.

Aki fáj, szendved és érzékeny. Mert mindent a saját szűrőjén keresztül szitál át.

Én és a vesztesség.

Én és a betegek.

Én és a szerelem.

Én és a halál.

Így, ebben a sorrendben.

Amikor képesekké válunk elengedni az ÉN-t, marad a pillanat. Amit betöltünk magunkkal.

Pontosan ennek éljük családon belül a királyságát.

Tata beteg.

Nem fiatal. Hanem Tata. Kortalan, vicces, szeretettel teljes, a miénk, tele anekdotákkal, tájszólásokkal és olyan szavakkal, amelyeket már csak ő és a vele egykorúak őriznek.

A gyermek sír.

Vajon még van hátra közös idő - sírja rá kérdését a matematika házifeladatra.

Mondom, szerencsés vagy.

Én kevesebbet tudtam magaménak a tatáimmal.

Egyikkel semmit, másikkal három közös évet.

De a tekintete a lelkembe égett.

Az a nagy, vízszínű kék, ahogy mosolyogva rámhajolt válaszolni minden egyes élettel kapcsolatos miértemre, ma is megadja a válaszokat ha befele figyelek.

Semmi, egy év, három év, tíz év, egy fél élet ... - mindegy. Mert az idő semmi.

A lenyomat az valami.

Hogy volt, hogy része vagyok, hogy alakít és ha kint nem is, de bennem örökké szállást vett.

Ha az életben egyetlen egy dolgot hagyhatnék hátra tanításul a gyerekeknek - az lenne - hogy minden pillanatot szentelj meg. A jelen soha többé nem tér vissza ebben a formájában. Minden pillanat ajándék. Amit együtt és egymás nélkül, amit fájdalmakkal vagy örömökkel, amit születéssel vagy halállal, amit egészségesen vagy betegen tölthetünk el.

Nem másra kell vágyakozni.

Hanem a legyen meg a Te akaratodra.

Minden egyes történés tanítással bír.

Ha készen állunk levonni a következményeket és elfogadni a valóságot. Az üzenetet.

Mindig van tovább.

Létezik gyógyulás.

Ha képesek vagyunk levetkőzni a dacot és belesimulni abba, ami van.

És mindez attól királyság, hogy mindenhez akkor és ott mindig kapunk erőt és megfelelő muníciót, hogy el tudjuk viselni, meg tudjunk küzdeni és tovább tudjunk lépni.

Nincsenek győztesek és vesztesek.

win-win van.

Kompromisszum van - hogy valamit itthagyok, annak érdekében, hogy valami sokkal értékesebbel tudjam az utamat tovább folytatni.