Amikor elkezdtem írni – annyira fiatal voltam, hogy nem gondoltam semmire. Csak egyszerűen annyi történt, hogy olyan sokat olvastam, hogy kicsurgott belőlem.

Ez éppen olyan, mint amikor valaki imádja a zenét.

És olyannyira – hogy egyszer csak felkap egy hangszert és rövid idő alatt lelkéből játszik rajta.

Mert írni, zenélni, szeretni, alkotni – csak szenvedélyből lehet. Másként nem éri meg.

Van azonban a tevékenységemnek egy hatalmas hiányosság a sok apró mellett – illetve a szarvashibák mellett amiket elejtek. De könnyű nekem – hiszen igen termékeny vagyok. Éppen mint a melós példában – csak az hibázik, aki dolgzik is.

A szövegeim nyersek, nincsenek átjavítva – nem készek, hanem nyersanyagok.

De a legnagyobb hiba nem ez, hanem a céltalanság.

Hogy csak úgy írok bele a nagyvilágba.

Nincs támasz, nincs jelen és jövőkép – hanem a nagy időtlenség van.

Valószínű emiatt a nagy olvasótábor is.

Nincs a szövegeknek hatásvadász vagy lejárt határidő szaga.

Életszaga van. De az nagyon. Mert csak magamból és környezetemből merítek.

A múltkor kérdi a lányom – anya, te mit szoktál írni késő este?

Mondom felnőttmeséket.

És miről szólnak?

Hát rólunk, az életről, az örömeinkről és a szomorúságainkról. És ha majd megnősz, elolvasod és mosolyogni fogsz. Igazi kincs lesz számotokra.

Anya – addig mennyit kell aludni?...

Nos...néhányat minden bizonnyal ...

Szóval értük – két díszpéldányt minden képpen meg fog érni a közel 35o szöveg, amit néhány hónapja harácsoltam össze az életfa alól.

Továbbá – még egy érdekesség:

26 ezer kattintás a blogon mindössze 5 hónap alatt

Olvasótáborom  56%-a nő, 44%-a férfi.  15 különböző ország lakói és a legnagyobb számban  a 25-45 év közöttiek képviseltetik magukat.

És itt – ha lehetek őszinte, a férfi olvasótáboromnak vagyok a leghálásabb. Mert ők igazi kritikus szemmel és értő lélekkel olvasnak. Ha valami felkelti az érdeklődésüket elolvassák, ha nem nem is adnak esélyt.

Én meg tőlük kapom a legnagyobb esélyeket.

Köszönöm nekik és mindenkinek, aki időt szán rám – néha, időről-időre, naponta vagy akár bejegyzésről-bejegyzésre.

Isten áldását kívánom mindannyiatokra.