Azért eszem, hogy éljek vagy azért élek, hogy egyek?...

A nők és a fogyókúra rendszerint teljes összefüggésben állnak. Amióta a nő elindult megvalósítani önmagát - bármiáron - sok férfival ellentétben - dolgoznia kell annak érdekében is, hogy fit, üde, feszes, csinos maradjon.
Jönnek mindenféle üzenetek - hogy az igazi férfiak nem csontokkal játszanak meg egyebek - a lényeg azonban mindannyiunk által jólismert ha nem is elfogadott, hogy jobb egészségesen, mint mindenféle túlsúllyal felvértezve.
Én egész életemben komoly harcot folytattam ez ellen.
Valaki - mellesleg egészésgügyi káder - azt állította 13 éves koromban, hogy túlsúlyos vagyok. Ekkor voltam 54 kg 165 cm magassághoz. És azt is elmondta, hogy vagy küzdeni fogok ez ellen, vagy gurulni fogok az első gyermekem megszületése után.
Sportoltam, teljesen normálisan étkeztem, az édességet soha nem szerettem - tehát nyilvánvaló nem velem volt baj. De annyira mélyen belémhasított a jóslata, hogy valósággal a szívemben égett.
Valami tizenöt komoly évembe került meggyógyulni ebből.
Ma vagyok végre úgy vele, hogy nem érdekel.
Kihozom magamból a maximumot, a többi már nem rajtam áll.
Néhány érdekes adat - tizenhárom évig nem fogyasztottam semmilyen húst. Úgy tértem vissza a karnivorok sorába, hogy a férjemmel kirándulni mentünk, kettesben. A gyerekek még nem voltak meg. És eltévedtünk Nagyromániában. Azt sem tudtuk hol vagyunk, nem hogy éppen merre menjünk. Áradások mindenfele, közben haltunk éhen, sehol egy üzlet. Volt valami pástétom az autóban - azt ette ő kenyérrel én meg paprikával.
Majdnem tizenöt évig nem fogyasztottam semmilyen kenyeret. Márpedig alap. Két hónapja fogyasztok ismételten, feketét. Nagy reveláció.
Cukrot húsz éve nem eszem.
Pityókát hússal soha. Vagy-vagy.
Rizset hússal soha - szintén vagy ezt, vagy azt.
Volt olyan diétám, hogy napi 3 óra intenzív edzéssel - éltem ikráskenyeren. Vagy az első gyermekemet tiszta ikráskenyeren hordtam ki, plusz a vitaminok, hogy ne látszódjon, hogy áldott állapotban vagyok. Hiszen az egyetem ahol tanultam, a katolikus pap párom lakhelyének és szolgálatihelyének udvarán állt.

A gyermeknevelésben a másságom mindig gondot jelentett.
Amikor az unókaöcsémet rendeztem, rettenetesen rosszul evett. Emiatt a székletével is baj volt. Komoly kihívás volt jóllakatni és megszaratni. Szegény kincsem mindig azzal takarozott, hogy te sem eszel soha, akkor nekem miért kellene?
Annáék abban élnek, hogy az anyjuk más és reggel hattól ha havazik, ha hull, ha potyog - edz.
Napi szinten megkérdi, hogy ő mikor lesz már akkora, hogy velem edzhessen reggel hattól?
Igazság szerint én az ő korában már naponta jártam reggel hattól edzésre és nem esett le a gyűrű a kezemről.
Ez egy életforma. Amit az ember ha megtapasztal, függővé válik tőle.
El nem tudnám képzelni az életem enélkül.

Mégis érzem azt, hogy nem végeztem teljes munkát.
Tavaly nyár elején felszedett a lányom pár kilót.
Igaz úgy evett, mint egy favágó.
Ha meg megtagadtam tőle a hatodik szelet kenyeret - önsajnálatában sirni kezdett.
A férjemmel komoly vitákat folytattunk a lányom háta mögött arról, hogy hogyan is kellene helyesen eljárni ebben az ügyben, hogy ne legyen túlsúly belőle.
Amikor már nem csak a család, hanem a szomszédok, ismerősök, barátok is szóvá tették a hízást - a lányom koplalásba kezdett.
Hat szelet helyett csak egyet fogadott el, ebédnél soha nem repettázott és este fél szelet kenyérrel is beérte. Megsajnáltam. De ugyanakkor támogattam is.
Végülis a szülő kezében van a saját gyereke egészsége.
És ha megfogod idejében, ha mozgásra sarkallod - ha egészséges életmódra szoktatod - azzal csak jót teszel.
Nem igaz, hogy mindig kényelmes nekem reggel fél hatkor kelni, hogy hétig edzeshessem. Nem igaz, hogy jó nekem megvonni magamtól egy csomó mindent - de igenis tény az, hogy öt-tíz kilóval a hátamon, sokkal nehezebben mozgom, lassabban dolgozom és hamarabb fáradok. Nem beszélve a rettenetes közérzetemről.
Úgyhogy - lehet, hogy a férfiak nem szeretnek csontokkal játszani - de helyettünk dolgozni sem.

Ami meg a szépséget illeti. Az úgyis belűlről fakad. De a kint és bent szerves kapcsolatban áll egymással. Akkor nézek ki jól, ha bent rendben vagyok és akkor vagyok bent rendben, ha NEKEM is tetszik, amit kifele mutatok.
Ez pedig egyedül az én kezemben van.
A férfiak egy dolgot tesznek - a végeredményt summázzák.