S ha nem egyéb...az élethez a kudarc is éppen úgy hozzátartozik, mint a naposoldal.

Amikor hatodikos lehettem vagy már ki tudja mikor is volt - a biológiatanárnőnk javaslatára ültetnünk kellett paszulyt egy joghurtos, lásd. jaurtos dobozba.
Valami vattával kellett kibélelni az alját és a konyhaablak párkányára kellett elhelyezni.
Nos a konyhaablak rendszerint nem egy rossz hely.
De a mi konyhaablakunk északi fekvésű.
Mondanom sem kell, hogy mindenkinek kibújt a fuszulykája, kivétel az enyém.
Akkor meg flagellálni kezdtem magam, hogy biztos nem volt elég a napi 587 ránézés és víz, így aztán 785 ránézésre és sok vízre kapcsoltam át.
Erre a nagy figyelemtől és túllaccsintástól, lepenészedett vagy mi.
Hát én majdnem öngyi lettem.
Akkor - a barátnőm volt olyan aranyos és ültetett nekem egyet.
De erre már a cimkém meg is volt. A mégegypaszulytsemképeskibújtatni cimke. Ahogy hozta, azonnal vittem a suliba. Persze nem diadalittasan, mert a lelkem mélyén zakatolt bennem az, hogy ez nem az én égig érő paszulyom.
Jegyet adtak rá.
Az északi fekvésű konyhaablakomat egy hetessel minősítették!
Nos - akkor használtam el egy életet mint a makka.
Maradt hat.

Balázsék is ültettek.
Jő haza a gyermek boldogan - hogy neki törpeparadicsoma lesz.
Azonnal fosnom kellett a hírttől.
Előttem volt a fehér köpenyes biosztanárnő a vastag hangjával - hogy hol a paszuly Vargaéva???
Lepleztem.
De a paradicsom - a kurvaanyját - megneszelte.
És MINDENKINEK kibújt, csak Balázsnak nem.
Mondja óvónéni, hogy a paradicsom?
Mondom az üzletbe.
Tervemben állt venni egy kiló koktélparadicsomot és leszorni a jaurtosdoboz alá reggelre, mint a Mikulás - hogy né fiam, kibújtak!!!...
De aztán elhessentettem a gondolatot.
Mára, reggel fél hatra kidugta a fejét egy kis izé.
Asszem a paradicsom.
Ma csak 457 alkalommal néztem meg.
Hátha nem baszik ki velünk.
Ha mégis - valaki tudja hányig van nyitva az Auchan???