Neveltetésünk rengeteg mechanikus tudás birtokába juttat. Ezek olyan inger-válasz alapú tanulások, amik nem adják meg az összefüggések örömét.
Banális példák erre - egy rendes leánka soha nem festi pirosra a körmeit. Miért? Azért.
Vagy - egy valamirevaló asszony nem hord vörös hajat. Miért? Azért.

Nálunk a családban - és a saját családodat figyelve érheted tetten a legnagyobb összefüggéstelenségeket - ilyenek vannak például:
- magyar ember evés közben nem beszél (csak!)
- ha valamit elkezdesz a halálod árán is be kell fejezned (nyilván, csak..)
- vasárnap vagy ünnepnapokon SEMMI házimunkát nem végzünk - de például dolgozni szabad (s akkor?...csak!)
- soha semmilyen körülmények között nem hazudunk (minden hzugságnak számít ami az igazságot a legkisebb mértékben is elferdíteni hivatott).

Innen datálodik nekem a végletek iránti szerelmem is.
Például - nem tudok nyáron rövidnadrágot hordani, vagy rövid szoknyácskát.
Sokáig azt hittem az önértékelési zavaraimhoz van köze. De nem.
Mire tettenérem - egy eljetett mondatban és beugranak a kamaszkoromban - helytelenül kapott intelmek.
Így aztán nem is tehetek róla - hogy nem vagyok prűd, de nagyon jól eljátszom. Akármikor, akárhol simán levetközöm, mindenféle szégyenérzet nélkül - ha kontextusban vagyok. Lehet ott bárki. Mert ott helye van, szabad. De hogy elhagyjam a házat - dolgozni, játszóterezni, szemetet levinni a fent említett lenge ruhadarabokban, na azt nem. Pedig nagyon fiatalon csak meztelenül fürödtünk - nekem a fürdőruháimhoz nem is tartozott melltartó évekig. Vagy Vama Vechen heteltünk pucéron - de amikor onnan eljöttem - állig begombolkozva tettem, ahogy kell. Csak...


Sokat gondolkodom a végleteken az utóbbi időben.
A szexuális nevelésünk tele van végletekkel. És csakokkal. Nincsenek a szerzett információinknak összefüggései. Például - ki a jófene tudta volna elképzelni néhány évtizede, hogy a normál szexualitás részévé fog válni a nemi szervek szájjal való ingerlése. Azt hiszem a jóédesanyám kiugrott volna az ablakon - akkoriban ezt végiggondolva. Nem, hogy neveljen és megfelelő magyarázatokat adjon ezen a téren.
És innen a baj. Innen a kielégülésre, önkielégülésre, kielégítésre és önmagának és a másiknak örömöt szerzésre, elfogadásra való képtelenség.
Nem neveletek. Nem nevelünk. Miért? Csak.

Arról fiam nem illik beszélni, oda fiam nem illik nyúlni, olyant fiam nem illik kérdezni - de illik tudni és mester fokon végezni, amikor odakerülsz. Akkor hirtelen valahonnan azonnal kell tudni.
S akkor nem a gyakorlat teszi a mestert? Vagy csak a szexben - ott nem, mert nem illik gyakorolni, de mesternek illik lenni.

Érdekes egy nagy paradoxon amúgy is a szexualitás. Hiszen ha magadat fel nem fedezed, ha nem vagy képes megtanulni, felismerni, hogy mi számodra az örömforrás - akkor a másikat sem leszel képes felfedezni, ergo örömöt sem tudsz neki szerezni - és hosszútávon az egész házasságbuli egy hatalmas kényszerré lesz minden szinten.
Az asztal négy lába - mondja Gyökössy. És egyik láb, ugyanolyan fontos, mint a többi - a szex. Nem fontos, hanem nagyon fontos.
Persze mindjárt bajos, hogy az asszonyt tényleg úgy tervezték meg, hogy vagy mind a négy lábat stabilizálod a kapcsolatban, vagy belédrug és egy lábat sem kapsz.
De a férfi ezt már nem érti. Mert SENKI nem tanította meg neki. Elhiszed, hogy az apja, vagy nagyapja sem tudta?
Elvette, ami kijárt.
Nem megszerezte, nem magáhozédesgette - hanem elvette, ami kijárt.

Én úgy képzelem el ezt a dolgot, mint egy edzéstervet. Ha nem melegíted be megfelelő hőfokra az izmaidat - lemerednek, görcsössé lesznek, nem fejlődnek megfelelő módon. Egész edzésed egy nagy kényszer lesz. Ezzel szemben - rövid bemelegítő után - elfelejtheted a határaidat. Tologathatóvá válnak.
Itt van a kapcsolat.
Ha a másik három lábra nem szentelsz időt, energiát, nem melegíted be megfelelő hőfokra - akkor görcsössé lesz. Merev, korlátolt és kényszeredett lesz.
Nyilván nem könnyű mindezt megérteni - mert ott van az a másik tanulás. Hogy ami a tied, azt elveszed.
De akkor meg az egész olyan, mint a Ceausescu vadászat.
Megrendezett.
Kifekszenek a vadak. Jön az idióta a fegyverrel és lő.
A vadak már halottak, de ez senkit nem érdekel.
A lényeg, hogy a lövés - az elhangzott.

Ami téged illet - eldöntheted, hogy milyen vadász leszel.
De ha engem most magyarul olvasol - véredben Hunor és Magor vadászat iránti szeretetével - akkor hinnem kell benne, hogy ezután nem elveszed, hanem elnyered, ami neked kijár.