2013. április 26., péntek

Pedagógus lévén, soha nem tartok egyetlen egy gyermeket sem reménytelen esetnek. Mindenkiben látok fantáziát és különösen rajongok a kezelhetetlen gyerekekért, osztályokért. Ahova bemész azzal a kintről hurcolt előítélettel, hogy ezekkel aztán semmit nem lehet és kijössz széles mosollyal a lelkeden.
Most is vannak fiúk az életemben.
Kezelhetetlenek mondják.
Tanci - így esik be az ajtón a kedvencem. Ma tudod hány fekete pontot kaptam?
Hányat szivem?
Hatot!
Nem igaz - kiáltják a többiek - nyolc volt összesen...
Ja...azt a kettőt nem számolom, mer azt igazságtalanúl kaptam...

Mikor év elején megérkezett - állandóan akadályozta a haladást.
Kíváncsi volt mit hoz ki belőlem.
Ma már virággal jön. Minden órára kapok egy csokor békavirágot.
Szeretlek tanci. Te olyan durván nézel ki, mintha nem is vallástanci lennél...
Ha marhul folyamatosan, mert péntek és fáradt és elege van - csak rá kell néznem - felugrik, csinál húsz gugolást és ül nyugton még vagy tiz percet.
De az esze éles, mint a beretva. Csak akkor játsza a hülyét, ha nincs hangulata okosnak lenni.
De ennek is üzenete van. A Gazsikód. Mindig kijön belőle valami. Múltkor például az Éjjel Nappal Budapest. Előtte való este az egész banda nézte. Megállt az eszem!!! Valaki valakivel csókolozott. Két nő. És nézték. És nem beszélték meg otthon senkivel. Tele voltak kérdésekkel és kételyekkel. Megnyomta őket az információ.
Megbeszéltük.
A szexualitást, a homoszexualitást, a szeretkezést, a házasságot - és persze a Biblia fényébe állítottuk. Jó volt vele ismételni egy kis Újszövetséget is. Mire helyükre kerültek a dolgok, menni kellett.
Kedves szülő - engedd kérdezni azt a kölyköt. Ha már engeded nézni a szennyet, legalább válaszold is meg. Szüksége van rá!...

Ma a játszótéren volt három purdé.
Tetves, mocskos, büdös, neveletlen purdé.
Tudod, cigánypárti vagyok, de ezek nem embergyerekek voltak, hanem azok, akik két év múlva szemrebbenés nélkül leütnek.
Vérre verekedtek egy törött babakocsin.
Mindenki lemeredve bámulta. Mi is. Megfagyott a vér bennem. Olyant behúzott egyik a másiknak, hogy a taknyos vér méterekre repült belőle.
És akkor kergetőztek. Az áldozat, avagy provokátor, neki a derekamnak és megszorított. SEGÍTSSS -ordította, miközben szorított és a másik ütötte a hátamon.
Olyan idegrohamot kaptam, hogy lekurvapicsáztam őket. Földhözverték magukat és ott hisztériáztak. A gyermekek meg lefagytak. A mieink remegtek. Nem mertek a történtek hatására elmozdulni melőlünk.

Vannak reménytelen gyermekek.
Ma ezt tanultam.
Mert ezzel a félével - ki? mit? mikor? hogyan?
Múltkor ez, ennek a társa??? órán maszturbált a tanár jelenlétében. Provokáció. A gyerekek beszélték. És kérdeztek.

Vannak reménytelen emberek és gyerekek is. Bocsánat. Vannak. Ma láttam a saját szememmel, hogy igen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése