Amikor pályázatot kezdek el írni - minden átalakul bennem és körülöttem. Olyan mintha egy hatalmas, mindent elfedő szemüveget tennék magamra - és attól fogva csak abban az árnyalatban láthatnám a világot.

Sokszor felteszik számomra a kérdést, hogy - hogy vagyok képes ennyi ideje, ilyen tempóban írni minden nap minimum egyszer, de vannak olyan napok is amikor három írás is kibujik a fejemből. Nos - ez nem teljesítmény, hanem élvezet. Ezzel vagy ebben lubickolok. Én magam is élvezem. Soha nem kényszer, ugyanis ha az lenne az elpusztítaná az alkotás szellemét. És ezt a valamit nem is tudom a munkámhoz hasonlítani, pedig ott is alkotnom kell. De az már sokszor nem élvezet, hanem kőkemény koncentráció.

Ugyanis, van egy adott egyesület - a maga célkitűzéseivel, célcsoportjával, tevékenységeivel és terveivel a jövőre. Van ugyanitt egy költségvetés is - amit úgy kell elképzelni, mint egy takarót. Itt is él a mondás, hogy addig nyújtózkodj amíg a takaród ér. De van, hogy tovább kellene nyújtózkodni, mert jön valaki és leszab a takaródból. És akkor szépen körül kell nézni - a takaróadományozók között.

A túl nagy takarókra szabad ugyan vágyakózni, de nem ajánlott le is kérni, mert el kell számolni arról, hogy egy kicsi testet miként osztasz el a hatalmas takaró alatt.
Tehát a saját méreted reális tudatában és ismeretében kell takarót választanod.
Ezt követően meg kell győznöd önmagad, hogy képes vagy elkérni ezt az éppen neked való kényelmes és meleg takarót.
Majd meg kell győznöd a többi családtagot, hogy ők is hasonlóképpen gondolkozzanak.
Végül pedig sok más takaróra áhítózó szakember mellett (vannak pályázatok, amire ezrek adnak le kérést és mondjuk 2 vagy 3 egyesület nyerhet támogatást) - meg kell győznöd a takarótulajt, hogy te fogod a legjobban fel- és kihasználni az adott takarót.

Érdekes az, hogy kulcsszavak vannak.
Ezek segítségével javítanak és pontoznak.
Ezt általában leközlik. Miheztartás végett. Olyan mint a szamárvezető. Ellenőrizheted magad.
Tehát hiába írsz egy jó pályázatot, ha nem mész át az előzetes szűrőkön és el sem jutsz oda, hogy bár elolvassák, amit összehoztál.
Vagy a szükséges mellékletek. Az is egy külön procedúra. Aki régen pályázik megszokta már hogy mi minden kell és honnan juthat hozzá - de aki ne adj Isten az elsőt írja - itt is beletörhet a foga.

Na így más az amit alkotok pénzért és ami számomra egy örömforrás.
Egyiket sem adnám semmiért.
De míg az egyik igénybe vesz, kiszipolyoz, helyenként letör belőlem - addig a másik feldob, betölt és gazdagít.

És hogy miért meséltem el mindezt?
Mert olyan divat lett köztudni a pályázatírás menetét.
Pedig kicsit sem egyértelmű.
Van aki belenőtt, van akit beletanítottak - de minden egyes projekttel újra és újra tanuljuk. Főként Románia.