Gyermekcsinálási projekt

Voltak idők amikor az emberek azért csináltak gyereket, mert feladatuk volt a reprodukció. Elvárták tőlük. Nyilván jó volt ha az a gyermek fiúnak született - hiszen nem vitte el a vagyont, hanem gyarapította, továbbvitte a nevet, jó korán mnkaképessé lett és büszkeség volt, a bőség és gazdagság ősi jelképe a logó fütyi. Büszkén mutogatták még amikor csak a feje látszott.

A székelynek van is egy mondása erre - a leánka nem gyermek.

Amikor megszülettem - mesélik a szüleim, apám olyan boldog volt, hogy nem bírt magával. Két fiú után, igazi kislányt akartak. És lett. Hét ördög lakott bennem, de pinám volt Isten igazából. Felment a korházba nagy büszkén és boldogan. Ott álltak valami cigányok, kalapos gáborok, szintén boldogan. Szolidarizálva  apám  összetvészethetetlen örömével odaszól a cigány - mi az, magának is fia született? Mondja apám nem, dehogy - kislányom van. A cigány szomorúan pillant rá: sajnálom...

Szóval a gyermek mindig jó volt valamire.
Ma már nem tudom mennyire fontos vagy alapvető fontosságú a szülőknek a gyermek neme. De bizonyára töretlenül az lehet, hiszen internetes forúmok vannak, ahol különböző praktikákat osztanak meg arról, hogy milyen számolási műveletek alapján lehet eljutni az igazsághoz.

Amikor én Balázst szültem - mondták falun, hogy ki kell tépni egy hajszálat és arra rá kell helyezni a karikagyűrűt. A hajszálra helyezett gyűrűt a pocaklakó fölé kell tenni és hagyni kell, hadd induljon be az inga. Ha jobbra-balra mozdul el lány lesz, ha fel-le kisfiú. Az uram úgy emlékszik, hogy működött...

Ma amikor meghozták a gyermekpénzt azon gondolkodtam el pár perc erejéig - hogy mégis mi a jó fenét képzelhet az állam, mire elég ez a pénz?
A két gyermek után 84 Ron.
És vannak nehéz sorsú emberek akiknek kiút az első két évben kapott minimálbérnek megfelelő összeg, hiszen otthon lehetnek a gyermekeik mellett és az államtól kapott összeg két évig biztos. Hogy a két év letelte után mi fog következni, az már kérdéses. És minél nehezebb anyagi helyzetben, minél nagyobb kilátástalanságban él valaki, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy reális jövőképe legyen.

Megindult egy Antena Group által finanszírozott televiziós kampány, melynek célja a figyelemfelkeltés az országunk legszegényebb és legkilátástalanabb helyzetben lévő megyéire és azok lakóira.
Megható.
Tehetséges, gyönyörű, fiatal gyerekek - egy-egy halott városban. A munkapiac mintegy a lakósság alig 5-1o százalékának tud munkahelyet biztosítani.
Beszorúlva tizen, tizenketten egy pár négyzetméteres szobába, félhomályban, nulla tervekkel a jövőt illetően.
Ahogy a Biblia mondja - végy példát a rét virágairól, vagy az ég madarairól - ők sem aggodalmaskodnak a holnap felől. Hiszen minden napnak megvan a maga baja. Az Úr gondoskodik rólad...

Kérdezik nagyon kiszámított hatásvadászattal (onnan tudom, hogy én már dagadtra sirom ki mindkét szemem) hogy mi lesz ha elvégzi a tizenkét osztályt. És a legszebb korban lévő gyerek - amikor bennünket az álmok éltettek, repülni vágytunk, és a világot győkerestől megváltoztatni - megvonja a vállait. Nu stiu...mondja rezignáltan.

Mondják, hogy az 5-7 gyerekből 3-5 iskolás korú. Az apa fizetésének több mint fele a bérletre megy el. Kitalálhatod, hogy mennyi lehet a másik fele és azt hogyan oszthatják be.
Innen az intoleranciám a koldusok fele. Akik megkeresnek egy rakás pénzt. Ha sátoros ünnepek tájékán adakozni akarunk ők az elsők akikhez az utcán odamegyünk. Mig az ilyen szerencsételenek, ej be sokan vannak - a gyermekeiket el nem dobják - szeretik, rendezik, gondoskodnak róla, ahogy tudnak - őket nem segíti senki. Sőt - az a vád éri őket, hogy ha kevesebb gyerekkel beérték volna, talán nem tartanának itt...

Pár évvel ezelőtt megnyerődött egy nagyobb projekt.
Célja az ilyen sorban lévő családok gyerekeinek segítsése és taníttatása volt.
Amikor a foglalkoztatóba kerültek - alig kommunikáltak, nem láttak könyveket, technikai eszközöket, játékokat, nem ismertek színeket, nem tudtak tisztálkodni és nem ismerték a szappant meg a wcpapírt. A második esztendő végére a szüleiken is jól kimutathatóvá vált a viselkedésbeli és mentalitásbéli változás. Hiszen gyerek nevelte a szülőt.
Hogy mi volt a tanúlság?
A közöttük lévő kapocs és szeretet.
Mert azt valahogy tanítani nem lehet.