2013. április 15., hétfő

Az, hogy a gyermek problémáinak nagy része a szülőben győkerezik nem csak a szakmai berkekben köztudott.
Végigolvasni, végigtanulmányozni és szembesülni ugyanazzal a dologgal - nem ugyanaz. Én nem vagyok gyermeklélektanban jártas, hiszen nem szakterületem. Hála Istennek nincs a mi szakmai területünkön sem kontárkodás. Hiába vagyok én pszichológus, ha azzal keresnek meg, hogy a gyermeküket velem szeretnék kezeltetni - az első lépés az, hogy elmagyarázom, hogy mi a különbség a szakképzett gyermekpszichológus és közöttem illetve, hogy mi mindent tud ő, én meg nem - garantálni. Ha nagyon erőszakoskodnak - a nulladik ülést elvállalom, majd mindent megteszek anak érdekében, hogy megfelelő helyre juttassam el a problémával küszködő családot, élén a tünteket produkáló gyerekkel.
Ott tartottam, hogy öt év pszichológiai tanulmánnyal, négy év szociálpedagógiai felkészültséggel és még számos képzéssel sem hályogkovácskodom még a saját gyermekeimen sem. Ezért a tudásom lexikális, ami a gyermeklélektan területét illeti. Vannak elméleteim, vannak egyéni megvalósításaim, de ha az én gyermekem gondokkal küzd, én magam is szakembert keresek fel.

Találkoztam nemrégiben a beteg gyermek aggodó édesanyja szindrómával.
Kicsit tükröt tartott felém, ÖNMAGAMRÓL.
Nincs egy éve, hogy fiammal futkorásztam orvostól-orvosig. Abban a rettenetben és félelemben, hogy az a gyermek valami olyan betegséggel küzd, aminek egyre rosszabb lesz a prognozisa az idő előrehaladtával. Ha diagnosztizálni tudnák és kezelés lenne rá, segíthetnénk, de így, minden veszve.
Mellesleg, így is volt.
22!!!!ik szakember, vagy legalábbis önmagát szakembernek valló izé diagnosztizálta sikeresen azt, amivel szemben álltunk. S mivel olyan korai állapotban sikerült nyakon csípni a kort csekély három hónap leforgása alatt meg is gyógyult. Ha nem vagyok kitartó, a gyermek lesántul, műtétek sorozata kezdődik el a lábán, eltiltják a sporttól és sok olyan dolgotól, amire hajlama, tehetsége és kedve van.
Hogy mi volt a tükör?
A feldúltság.
Ahogy a szülő állt velem szemben és magyarázta gyereke problémáit.

Azt mondtam az elején, hogy a gyerek problémája a szülőben győkerezik.
Egy-egy megmagyarázhatatlan rémálom, szorongástkeltő álomtartalom is lehet a szülő ki nem mondott, elfojtott tartalma.
Meg kell állni tehát.
A gyerek mindig üzen valamit.
Amikor az én Balázsom gondjai elkezdődtek, engem éppen műtöttek. Soha nem szoktunk elválni egymástól - ez a kényszerszeparáció lehetett mindennek a kiindulópontja.

Néztem és hallgattam az anyukát. Ügyes, okos és művelt nő.
Miért nem láttatják meg vele, hogy az üzenet megfejtése és megválaszolása után, a saját gyermeke fele - egy idő után már ő maga élteti a problémát. Mi a nyeressége ebből? Mit kíván eltolni esetleg általa? Netalán egy fontos döntést? Mit és kit akar halálra büntetni általa? Miért élteti akár bármiáron is?
Ilyenek jutottak eszembe, hogy - figyelemfelkeltés, valakinek és valakiknek újra ugyanolyan fontos lehetk mint régen, ennek köszönhetően most már én is közéjük tartozom, na mit szóltok mit vittem én végig és hogyan...???

A gyermeknevelés nem játék. Ahogy a medve sem.
És kell hozzá az a fajta tudatosság, profizmus, ami már lezserré tesz.
Vekerdy mondja hogy a jó szülő elsősorban jól érzi magát.
Tehát bármi áron. Jól érzem magam. Nem téged, nem mást, hanem magam. Önmagammal vagyok azonos. Nem általad vagy rajtad keresztül, hanem önmagamban. Van egy egyensúlyom.
És ez az aranyszabály.
Balázs gondjai akkor kezdtek megoldódni vagy helyesebben feloldódni, amikor ismét egyensúlyban kerültem önmagammal. Meglett a diagnózis, felvettem a kesztyüket a harcra, helyrejöttem a műtét után - elsősorban lelkileg! és azonos lettem önmagammal. Nos onnan kezdve garantált volt a felépülés!
Van ilyen?
Csak ilyen van.

Még egy.
Családtagot beküldenek beszédterápiára. Meghallgatom a szülőket, megnézem a gyereket - mondom a gyerek jól van, a tanító kevésbé.
Hagyják békén a dolgot egy ideig, magától orvosolódik.
Nem - nekik be kell jönni.
Keresek számukra egy olyan szakembert, akinek ugyanazok az elvei mint nekem, hogy csak problémával küszködő embert kezelünk. Akinek nincs problémája, annak nem segítünk kreálni egyet, amivel harcolhasson.
Találok is, egy fantasztikus szakembert.
Elmennek.
Minden rendben találtatik. Hazamennek és kis időre rá - volt gond, nincs gond, mi is volt a gond?

Ha én - mint szülő - felismerem, hogy a gyermekem problémái bennem (majd a késöbbiekben iskolában, tanárokban)győkereznek, tudnom kell, hogy a felelősség óriási, de a teendő a lehető legegyszerűbb.
Jól érezni magam. Egyensúlyban lenni önmagammal.
Mert akkor a gyermekem jólléte is garantált.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése