Honnan tudom, hogy megöregedtem

Nem a tükörből, mert minden vagyok, csak objektív nem.
Nem is a személyimből, mert azt sem tudom sokszor, hogy éppen hol az új helye.
Van, hogy kérdezik a számomat.
Mondom nem tudom, mi a szösz ez, egy Orwell fejezet?
Persze, hogy nem azonosulok a személyiszámommal.
Na ők aztán ilyent nem is hallottak...
Mert MINDENKI tudja a szériaszámát, de van aki még a CNPjét is kívűlről fújja. Sőt, a régi személyi számát sem felejti el soha.

Az életkorommal is rendszerint ugyebár bajban vagyok, mert mire elsajátítanám, ismét változik, ki a fene tud lépést tartani.
Bent amúgy sem annyi vagyok, mint amit a valós - szerintetek valós, életkorom diktál.

Maradok hát a történéseknél.

Tudom, hogy megvénültem, mert mosolyogva figyelem a tini lányokat.
Ötven fokos melegben koromfekete cuccokban. Vastag, szűk, hosszú nadrág, fekete poló, feltételezem, folyik a pinájuk árkán a víz.
Persze, mi is annak idején.
Harminc fokban bőrnadrágban, hogy alig tudtam levájni magamról, hazamenet.
A fekete poló kötelezett.
Késöbb a bakancs, rövid szoknyával, hogy olyan dunsztban volt a lábunk a legnagyobb melegben, mint az uborka nyár végén.

Számolom.
Kilenc vastag gumikarkötő a kislányon, majdnem a könyökéig.
Mindeféle írásokkal.
Bárcsak a szívében is ugyanezek a lenyomatok lennének, emlékekből: szeretet, hit, bizalom, erő, kitartás, barátság...

Céllal jönnek.
Éppen fiúmustrát tartanak, csoportosan.
Szépen kiöltözve.
Leülnek egy a fiúkhoz közel eső padra és mellesleg be-benéznek, szemeződés céljából.
A társalgás is ennek mentén folyik.
Hogy a tegnap rámnézett, a tegnapelőtt mosolygott is. Látod, kicserélte a biciklijét.
Neked melyik tetszik a legjobban?
Nézem a fiúkat.
Lámsza, nekem melyik tetszik a legjobban?
Megvénültem.
Nekem mind egyformának tűnnek.
Vékonyak, nyurgák és nyeglék.

Mosolyognom kell a képen.
A lányok, mint száz évvel ezelőtt - a mező szélén, fiúválasztóban - miközben a leendő férfiak kaszálnak..., meztelen felsőtesttel.
A mai kép ilyen:
Fekete lányok fiúmustrán a szöktető pálya szélén, miközben a fiúk azonosítatlan tárgyakkal forognak a levegőben, meg-meghazudtolva a gravitációt, ami csak ki-kifog rajtuk és akkorákat esnek, hogy nyekkenek bele.

Nincs új a Nap alatt, csak a színpad dizájnja változik kissé.
Éppen a trendnek megfelelően.
Aztán csak eljön a nagyszerelem, a nagycsalódások ideje, az állati ugrása a házasságba, ahol az elején vannak Mókusok, Nyuszikák, Mackók, Cicák, Hörcsikék - akik az évek előrehaladtával lemennek hülye állatba.
Mert, show must go on... és nincs új a Nap alatt, csak lelkes vállalkozók.