Mindig feltevődik számomra a kérdés ismerősök, szomszédok, barátok részéről, hogy miért nem heteltem, ahogy a székelyek mondják a gyermekeket a nagyszülőknél.
Valahogy azért nem, mert tényleg öröm számomra a gyermeknevelés.
Örülök, ha minél több minőségi időt tölthetünk együtt.
Annyira rövid a közösen eltöltendő, rendelkezésünkre álló idő, hogy szeretném maximálisan kiélvezni.
És ha hiszed ha nem, tudatosan készülök arra a napra, amikor a gyermekek hazaállítanak az első valamirevaló szerelemmel, ami számomra jel lesz, hogy akkor most már koncert és színházbérletet vehetek az elkövetkezendő évadra.
Ugyanis nagy álmom a délutáni edzés és a koraesti kimenős program.
De addig, ennek van itt az ideje.

A hétvégét a nagyszülőknél töltöttük.
Nehéz időszak következik számomra a várva várt és jól megérdemelt szabadságig, amitől két hét választ el. Tehát kézenfekvő lett volna ottfelejteni a gyerekeket. De eszem ágában sem volt.
Kihasználtuk az időt otthonlétünk alatt. Pityókát szedtünk, veteményeskerteztünk, sétáltunk, állatokat etettünk, arattunk, összeszedtük a lecsépelt takarmányt, közösen autót takarítottunk és csodáltuk a székelyföldet. Mert gyönyörübbet, sehol és soha.
De ennyi.

Van a szomszédban egy család.
Szegények.
Nem igazán van lehetőség jól fizető állás elnyerésére, meg aztán az-az érzésem, igény sem.
Ugyanis bárhova menne is az ember - a számunkra életidegen igénytelenséggel találkozik.
Senki nem viszi túlzásba a munkát.
Szívesebbe napszámoznak, minthogy eladják a bőrüket.
Haladnak lépésről-lépésre, nem sietnek, nem kapkodnak, vannak.
Így a szomszédok is.
Három gyerek és a szülők.
Akaratom ellenére is páhúzamot vontam az én gyerkőceim és a korban hozzájuk közel álló gyerekek között.
Míg azok naphosszat eljátszanak egyetlen gyümölcsfával, amit tépnek, másznak, ami körül kergetőznek, az enyimek tobzódnak a játszóterekben, a rengeteg pajtásban, a programokban, sporttevékenységekben és ne folytassam, mert már így is nagyképűnek tűnök.

Nem mondom, hogy jobb.
Csak más.
És én magam is ebben a másságban nőttem fel.
Jöttem, mentem, láttam, győztem.
Örömmel mutatom meg mindkettőt, de ha döntenem kell, a változatosság mellett teszem le a voksomat.
És a gyermekeim nem ismerik az unalmat.
Mindehol, minden helyzetben, minden körülmények között megtalálják önmagukat, a helyüket, feltalálják magukat.
Na ezért...