A házasság és a hatékony gyermeknevelés mint összeegyezhetetlen fogalmak azóta vannak jelen az emberi lét történelmében, amióta létezik házasság és nevelés.
Az egy gyermek nem gyermek könnyít ezeknek a dolgoknak eleve létező túlsúlyán - de a több gyermek jelenléte a család életében eleve kivitelezhetetlenné teszi az amúgy is kivitelezhetetlen feladatot.

Mert itt van az apa és anya.
A házasság egy nagyon nehéz műfaj - amit megpróbálnak működőképessé tenni. Két különböző környezet, ezer különféle nevelési elve találkozik két ember frissen kötött szövetségében. Amíg meg nem születik az egy gyerek vagy több gyerek - úgy ahogy működik, de amikor már döntéseket kell meghozni - és mindketten többféleképpen vélekednek adott kérdéskörökről, felüti a fejét a politikából is ismert érdekösszeférhetetlenség.

Az anya engedékenyebb mint olyan.
De ha az apa startból elfolyik és hajlamos az anyára hagyni a döntések meghozatalát - az anya lesz az, akinek át kell vennie a keménykéz vagy vasököl szerepét.

Gyermekkori emlékeim vannak érdekes képek élnek elevenen bennem olyan látott mintákról, ahol a gyereknek egyszer meg kellett puhítania az anyját, majd az apját - hogy végül aztán ne engedjék sehova.
Vagy, hogy hiába győzte meg az anyját, végül az apja - több órai könyörgés után úgy döntött, hogy nem megy sehova.
Ennél már csak az kellemtlenebb, amikor az utolsó percben mondták azt, hogy elmehetsz - amikor tárgytalanná vált a késésnek köszönhetően az elmenés.

Én pedagógus is vagyok.
Mégsem a tanúlt módszerek azok, amik eszembe jutnak először otthon, hanem a kutya-gazda analógia.
A kutyáknak is az a legjobb, ha egy gazdijuk van. Mert ha kettő van, a kutyusnak fogalma sincs, hogy végülis kinek kell szótfogadnia, engedelmeskednie, a lábánál mennie.
Sokszor vétózzák meg a gyermekeim illetve azok a gyermekek akikkel foglalkozom - a törvények szükségességét. Minek kellenek törvények??? - kérdezik. Ilyenkor példát szoktam adni az esetleges otthon kitörő anarchiára, természetesen, sarkítva. Ezt nagyon szeretik. Nagy nevetés közepette látják be, hogy mégiscsak kellenek a törvények. Ennél az anarchiaelkerülési funkciónál mégiscsak a biztonság a fontosabb. Ugyanis az a gyerek, aki idejében megtanulja, hogy korlátok között szabad térrel rendelkezik, boldogabb, kiegyensúlyozottabb és kreatívabb, mint az, aki csak a szabad mozgásteret és tövénytelenséget ismeri meg - ahol szorongások és félelmek gátolják meg fejlődésben lévő kreativitását.

Öt év után most jutottunk el ahhoz a fejlődési ciklushoz, hogy a gyerekek összeszoktak, kiegyensúlyozottan játszanak, jól és biztonságosan játszanak, nem verekszenek össze és sikeresen elsajátították azt is - hogy a közös játéknak szabályai vannak, aminek szerves része az a tény, hogy a játékok közösek és úgy az én ötleteim, mint a tieid elfogadhatóak és kivitelezhetőek.

Ennek fényében arra a felismerésre jutottam - mint amit akkor hoztam meg sikeresen, amikor először átaludtam évek hosszú sora után az első éjszakámat.
A nevelés türelemjáték.
Szintek és fokozatok vannak - amit előbb utóbb elértek - de ezekre várni kell. Siettetni semmiképpen nem lehet.

Itt van az át nem aludt éjszakák kérdése.
Azért annyira nehéz, mert a legelső akadályok egyike.
És nincsenek rá előírt, működőképes megoldási módok. Stratégiák. Vagy te, vagy vagytok ti, van a gyerek és van a probléma. A többi az mese.

Egy ehhez hasonló következő lépcsőfok a játék. A szülő egyszer csak vágyni kezd arra, hogy a gyerek egyedül is hatékonyan eljátszon. Anélkül, hogy mésfélpercenként igényelné a társaságát. Az érdekes ebben az, hogy amikor már nem fogja igényelni, az fog fájni. De ez már egy másik lépcsőfok.
És akkor valamikor - mert ahány gyerek, annyiféle fejlődési tempó - a gyerek megtanul egyedül játszani. Ha tesvér születik - azt kell egy újabb ciklusban elsajtátítnai, hogy közösen tanuljanak meg játszani.
És a szülő közben megtanul spontánnak lenni.
Mert rájön, hogy nincsenek tövények.
Azokat ő maga kell létrehozza - saját és gyermekei érdekében.
És akkor lesznek működőképesek ezek a tövények - ha sikeresen saját szolgálatukba tudják állítani. Bármikor rugalmasan és merészen alakítgatva rajtuk - és bármikor, ha már nem érvényes, elvetve és újakat hozva létre helyettük.

Így hát ha abban a fázisban vagy, amikor a hétvége - érdekösszeférhetetlenségek miatt - egyenlővé válik a konfliktusok hemzsegő színterével - fel a fejjel, hiszen csak egy átmenet. Egy feladat, amit meg kell és meg is lehet oldani. Első időkben - rendszerint anyai beavatkozással - majd ahogy telik az idő és a gyermekek megszokják és elsajátítják a tövényt, amely működőképes és konfliktuskerülést biztosít - az anya elkezdhet gondolkodni az újonnan felszabadúlt, ideje hatékony beosztásáról.

Talán egyetlen működő és elfogadható tanács ebben - hogy a régiekhez hasonlóan - ha valami nem működik, vagy elromlik, nem eldobni kell, hanem megjavítására törekedni.
Hiszen minden megjavítható. Nem véletlenül hajígálódtunk egymás mellé - és ha már így van - a működtetéshez is bennünk vannak a kulcsok, csak elő kell egymásból szeretgetnünk.