Annak kapcsán, hogy Románia és Schengen kapcsolata egy halovány mondattal csodálatos mód jellemezhető: daca voi nu ma vreti, eu va vreau... eszembe jutott egy Franciaországi kirucc, még iskolás korunkból.
Párizsba és környékére vitték az iskolás gyerekeket, hogy lássanak szegények világot na, ne csak a képeken.
Össze is gyűlt egy busznyi társaság - szedve és vetve - mert abban az időben sem engedhette meg magának mindenki fia-borja, hogy csak úgy, mezei munka idején a lovak közi-közi csapjon és elmenjen Párizsba.
Na de voltak.
Inkább jó családok ivadákai - akiknek jutott is meg maradt is.
Jól ment az utazás - gyerekek bírták a stresszt, tanárok örültek a rutinból való kiszakadásnak - munka leple alatt és a sofőr ő teperte ezerrel, mert ilyen utakon még éltében nem járt - sem ő sem a becses lovai, akárhány erővel.

És a diáksereg utja éppen egy autópályán vezetett át, amikoris megehhültek.
Gyors tempóban leszavazták, hogy dehogy fognak megállni - mindenki eszik, ahogy tud.
Elő a szendvicsek, kolbászvégek és bécsiszeletek - szag akármennyi. Érdekes, hogy ilyenkor mindig erős fasírozott és szalámi szag terjengi be a levegőt - mindig és mindenkoron.
Most is.
Jól ettek, ittak - majd annak rendje és módja szerint - ablakot le, és szemetet ki rajta - a gyönyörű, Holdfényes éjszakába.

Nem telik bele 15 perc - szirénázva állja útjukat az autópálya rendőrség.
Szolgálatban éppen (nem) a Cobra 11 - Semir Gerkhan és Ben Jager , de így is qurvára autentikus a dolog. Oly annyira, hogy mindenki szíve a torkában dobog. Végre egy kis akció.
A rendőr mosolyogva felszáll és tört angolsággal közli a meglepett társasággal:
Uraim - önök valamit elhagytak korábban, azt hoztunk önök után, mert országunkban semmi nem veszíti el gazdáját.
Majd jó útat kíván és leszáll...

Ha kitalálod mi volt a pungában - teljesítem 1 kívánságod, mint az aranyhal!