És akkor startoljunk egy közhelyről: a lehető leglehetetlenebb autóvezetők a hivatásos sofőrök, buszsofőrök, mentősofőrök és minden olyan - még a kommunizmus idején a közszállításban alkalmazásban lévő illető, akinek profi-könyvet adtak ki tudja miért a kezébe. Tisztelet a kivétel...

Egyszer - kit tudja már hány éve már annak - tizennyolc évesen felutaztunk Segesvárra, a Segesevári Napok megünneplése céljával. Sok jó előadó, nagy bulik fémjelezték a jeles három napot - így hát ott volt a helyünk.
A város végén kiálltunk stoppolni kettessével. Én és az akkori udvarlóm egy régi fajta mentőautót fogtunk ki. Megállt készséggel, hát örömmel szálltunk fel. Koronka tájékán kezdett világossá válni, hogy a sofőr tajt részeg. Összefüggsételenül beszélt, sokat mondott - mesélés közben hátra fordult és gesztikulált tárt karokkal, teljesen szem elől tévesztve az útat és elengedve a kormányt. Már a Vácmány aljába imádkozni kezdtünk az életünkért.
Volt abban valami megfoghatatlanul morbid, ahogy két fiatal összebújva feküdt a betegszállító autó hordágyán egy hulla részeg sofőrrel a volánnál.
Hogy milyen Isteni kegyelem folytán érkeztünk meg Segesvárra - az számomra ma is megmagyarázhatatlan. De a város határánál miután kibogozta magát az elnyúlt biztonsági őv rabságából, ajtót nyitott nekünk és megölelt, megcsókolt, majd útunkra engedett.
Gyakran jut eszembe felelőtlenségem ha mentőautót látok.

Itt a szomszédunkban is van egy idős úriember.
Buszsofőr volt még a kommunizmus ideje alatt. Emberek milliója bízta rá vakon az életét - miközben ő soha nem tanult meg autót vezetni. Nem tudom, hogy hogyan úszhatták meg. Vannak az életnek ugyanis érdekes összefüggései - amikre nincsenek válaszok. Ahogy mellesleg erre sincs...

Ősz elején, amikor az ember teljes erejével a befőzésekre és eltevésekre koncentrál - sok apró teendő gyűlik össze. Befőttesüveg-készlet felleltározása, összegyűjtése, kimosása - az alapanyagok begyűjtése, feldolgozása, befőzése - bevásárlás, eltevés és elraktározás.
A bácsi annál a fázisnál, hogy bévágom a zsákba a borkányokat - tartott. Az üres befőttes üvegeit a garázsában tartotta egész télen, hogy ne foglalják a talpalattnyi helyet a forgásra sem alkalmas éléskamrában.
Módszeresen kihúzott a jó öreg - az útat haza falura és vissza - önmagától is ismerő Dáciával a garázs elé. Következő lépésben bévágta a borkányokat az előre előkészített zsákokba. Lett két fél zsáknyi zörögtetnivaló. A zsákokat kitette a garázs ajtajába - azzal a szándékkal, hogy onnan viszi fel a lakásba - hajnal óta sürgő-forgó asszonyához.
Itt ... kimaradhatott egy munkafázis.
Mert beült az autóba és tiszta erejéből, olyan sacc öt percnyi fülsiketítő gázolást követően hátratolatott és szétlapította az előre elkészített befőttesüvegeket.

Tudod - amikor egy vérbeli, profi sofőr - aki több évtizeden át szállított tömegeket télben, fagyban, melegben és szélben - úgy húz be a garázsába, hogy az éppen annyira tehetséges fia mint ő fél órán keresztül impegálja - hogy kicsit jobbra, enyhén balra, előre előre előre, vissza, lassan vissza, jobbra, jobbra - és ennek dacára is leszedi a garázsajtót - minden rosszindulatot nélkülözve feltevődik az emberben a jogos kérdés, hogy hmmmmmmmm???