Nagyon szeretem az ünnepeket.
De azokat amelyek - mint a nőnap, a férfiakat nem csak diszkriminálják, hanem behódolási pozicióba és pénzkidobása kergetik - egyenesen utálom.
Ha megoldanánk egy annyival, hogy ölellek, csókollak drágám és a Jósiten éltessen sokáig - rendben lenne. De az már kevésbé van rendben, hogy a férfiak a semmiből, alig valamiből vagy éppen elégből - kényszerből, virágot kelljen vegyenek - tanítónak, oszinak, anyának, feleségnek, kurvának, barátnőnek, kolleganőnek, szomszédasszoynnak, anyósnak, edzőnőnek, főnökasszonynak és ki tudja még ki mindenkinek.
Nagyon drágák a virágok - ez pedig már egy igazi biznisz - nem tudom kinek a javára. Hiszen ebben nem nyertesek vannak - hanem leégett férfiak.
Nem mondom én azt, hogy nem esik jól nőként a figyelmesség - de sokkal jobban esik egy kedden egy csokor hóvirág - amiről tudom, hogy legrosszabb esetben sem volt több mint 2 lej, mint egy adott napon egy hatalmas csokor, aminek az árából főzhettem volna akár három napra is.
Tudom...nincs bennem romantika.
Igaz - de ésszerűség annál több.
A kapcsolatokat nagyon meg tanulni éltetni. Vagy ha nem, nincs az a nőnap, amely újra tudná éleszteni.

A minap oviba vittem a gyerekeket.
Éppen a tanítónőnek és óvonőnek gyűjtöttünk.
Egyik nagyon fiatal apuka - hozta éppen a gyerekét, velünk egy időben. Szóltak neki, hogy tegnap a nagymama vette ki a gyereket és nem fizetett - ma már muszáj lesz, mert meg szeretnék venni a virágot. Az apuka tudomásul vette, azt mondta rendben, mindjárt adja, majd nagyon zavartan elfordult a gyerek szekrénye fele. Engem az döbbentett le, hogy mindjárt rosszul lesz.
Ekkor lépett színre a szomszédja, aki szintén a gyerekét hozta. Feltünés nélkül odalépett hozzá és csendben kért 3 lejt kölcsön, hogy a közösbe tudja adni a pénzt.

Tudod mit mondok? Ez a pasas nem egy. Hanem sok sok férfi van hasonló helyzetben. És nem csak férfiak, hanem családok. Hogy éppen csak kijönnek, nehezen, valahogy - minden egyes bani plusz kiadás - rettenetes. Még a 3 lej is. És alig jut a szükségesre. Nincs a zsebükben 3 lej sem, hogy ne költsék el. Mert az is majdnem egy kenyér ára.

Az ilyen szegénykém - hiába dolgozik estig - aligha fog tudni nőrokonai megelégedésére cselekedni. Vagy ha mégis, akkor élelemre nem lesz azona héten. Vagy elmarad egy számla...
Kérdem én: mi a fontosabb?
Az, hogy a barátnőm, szomszédom bezzeg sokkal szebb csokrot kapott - vagy az, hogy tudom, nem nyomorítottam meg senkit. Én inkább legközelebb kérnék szépen egy szál virágot az út mentéről. Lehet gyermekláncfű is. A szándék fontos és hogy ne nyomorítsalak meg.