Mélységes felháborodás van bennem.
Többször írtam szomszéd kategóriában ilyen-olyan humoreszkeket - de eljött a pillanat, amikor már az én humorérzékem is felmondta a szolgálatot.
Tényleg vannak emberek akik menthetetlenek.
Nem gondolom, hogy örökre, de ideig-óráig minden bizonnyal.

Vannak emberek, akik utálják a gyerekeket. Nem kicsit - tehát nem idegesítés szintjén - hanem borzasztóan. Annyira, hogy képesek lennének megsemmisíteni őket. Számukra a gyerekek egyenlőek a zajforrással, a destruktivitással, a neveletlenséggel, a reménytelen jövővel és az ők szomorú de valós múltjával.

Nos ilyen az én szomszédom is. Utálja a gyerekeket. Ő akármikor hangoskodhat akárhol - mert az nem zaj, hanem az ő baritonjának a visszhangzó zenéje - ellenben ha a gyerekpisszenést, mocorgást, szisszenést vagy szusszanást hall - azonnali hatállyal meg kell szüntesse, vagy ha nem ő hal bele sikertelenségébe.

Régebben úgy voltam ezzel - hogy na... akkor így állunk... és hátat fordítottam úgy neki mint a kis önmaga körül forgolódó problémahalmazának.
De amióta eldöntötte, hogy a gyerekeimet csinálja ki - enyhén szólva is kezdett szmélyessé válni a dolog.

Én egy olyan apa mellett nőttem fel - akinek ha bántani merték a gyerekeit - ölt. Ha most ő lenne ebben a helyzetben - felmenne, felfutna, felrohanna és a pasast porrá zúzná. Ez a minta van bennem is. Ezért igyekszem nem felmenni. Vannak dolgok amik visszafordíthatatlanok... És ha erre már rájöttem, nem is vagyok gyerek... Küldöm az uram. Aki maga a kiegyensúlyozott diplomácia megtestesítője. De majdnem egy éve neki is minden hadjárata kudarcba fullad, mint szegény Napoleonnak Waterloo-nál

A történetnek 2 oldala van.
A pasié az, hogy nekem soha nem volt időm őt meghallgatni. Illendően köszöntem, de nem álltam meg soha. Tehát, nagyképű vagyok és neveletlen. És a tavaly, amikor áztattak - nem mentem le vele a pincébe, hogy meg tudja mutatni a főcsapot, ahol hasonló esetekben le kell zárni a vizet. Ha ő nem lett volna - a víz felvesz.
Erre a revansaim:
- gyűlölködést és pletykát elvből nem hallgatok.
- a kiskorú gyerekeimet nem fogom még tíz percre sem bezárni és magukra hagyni. nekem elsődleges feladatom a gyermekeim épségének megőrzése, minden áron.

A pasas - még mondhatná, hogy zajosak vagyunk, oly annyira, hogy felvételi előtt álló gyereke - képtelen koncentráltan tanulni. (na ezt se kommentálnám - elvből...)
Ebben csak egyetlen hiba van: mégpedig az, hogy minden egyes zajforrást a gyermekeimnek tulajdonítanak. Márpedig nem tőlük származik.
Igen zajongani szoktunk - de szervezetten.
Például én mindenkit elküldök az anyja picsájába - ez maximum 4 perc rohammal együtt, all inclusive. Utána órákig csend - mindenki végzi a dolgát és vége a haragnak is.
Vagy összeverekednek. Ez saccperkábé egy perc, amíg bemegyek és sarokba állítom mindkettőjüket.
Vagy a fiam eljátsza, hogy szörnyeteg - ez olyan hozzávetőlegesen két és fél perc - mert rászólunk és néma szörnyeteggé vedlik át.

Bennem van az, hogy emberség...
Nem értek egyet - de na... legyen meg az ő kecskéjük is, ne csak az én káposztám.
De amikor odakerültem - hogy lesi az ablakból, hogy mikor jövök haza (másként nem lenne honnan tudja, mert 2 emelettel fennebb lakik!!!), és ahogy levesszük a cipőinket és megszólalunk, elkezdi ütni a csöveket, majd amikor visszamorzézom neki - veszi a furót és elkezd a csövek mellett fúrni, hogy ijesszen rá a gyermekeimre. Abban van nem kis balszerencséje - hogy a csemetéim kurva szuperül akkomodálódnak. Már táncolnak is a fúró ütemes hangjára. Mit nem adnék, ha csak egyszer láthatná...

De bennem forr a düh.
Ott tartok, hogy egy ütésből képes lennék mindent megvallani neki - ami az elmúlt időben bántotta halovány lelkivilágomat.
Gondolkodom a feljelentésén. Ugyanis szerencsétlennek annyi de annyi vaj van a fején - hogy ki sem látszik. Most már vagy ismeri a törvényeket, vagy hülye - nem tudom, de igazán játszva lehet találni 3 olyan dolgot is kapásból, ami adhatna neki más elfoglaltságot, mint az én és családom ellenőrzése.

Továbbá - hajthatatlan minden diplomáciai intézkedésre. Ugyanis egy olyan vén faszról van szó - akinek csak az ő verziója a helyes - mindenki más ellenség.
Ha ellenség kell - ám legyen.

Mert most őszintén - mi a teendő ilyen esetben???