2013. március 6., szerda

Van az időseknek az a roppant idegesítő közhelyük, melynek tanulsága szerint az idő megold mindent... Ez akkor a legelfogadhatatlanabb, amikor kamaszként az életed egyik legnehezebb periódusán evezel át éppen, vadvizi sodrásban, lapátok nélkül, úgy, hogy méterek választanak el a biztos haláltól - s akkor megszólal a család véne, hogy hagyd el fiam...az idő majd megold mindent...

Nálunk Édesanyámnak voltak ilyen nagy megmondásai. Kialakul..., aludjunk rá egyet...., majd meglátjuk..., lesz valahogy, mert még sosem volt úgy, hogy ne legyen...meg hasonlók. Valósággal tombolni tudtam idegességemben. És ezt a tehetetlen haragot egy életre meg akarom jegyezni, hogy majd ne kövessem el ezen szarvashibákat - gyermekeimmel szemben.

Azt viszont bevallom töredelmesen - hogy pár éve én is hasonló megoldásokkal vérteztem fel magam - melyek szerint jó egyet aludni a bajra, és igen, az időnek is van varázsereje és bír azzal a tulajdonsággal, hogy meg tud oldani végül mindent és jó az is, ha nem egyből hozunk döntéseket forró fejjel - hanem majd meglátjuk alapon és igen...a végén mindig van valahogy, mert még soha nem volt úgy, hogy ne legyen.

Közhely ide vagy oda - oda mély igazságok rejlenek ebben, amit az ember csak a saját bőrén át tud magába szívni - mélyen le, a lelkéig. Ezeknek ugyanis be kell ivodniuk. De a fiatalokat hagyni kell - forró fejjel dönteni, belefutni egymást követőan harmincszor a falba - mind nagyobb és nagyobb erővel, elkövetni ugyanazt a hibát nem kétszer hanem huszonkétszer - mert így tanulnak meg majd egyet s mást önmagukról és az életről. Nekik ugyanis forradalmi lázban kell égniük - negyven fok alatt sohasem, mert számukra az a természetes.

Olyan időszakokat tudok magam mögött az utóbbi pár hétben, melyek csak mélyítették ezen tapasztalataimat. Tanultam alázatot, türelmet, önuralmat, altruizmust, várakozást, stresszoldást magas fokon, és sok olyan talentumra tettem szert, amire az ember csak bajban ismerhet rá.
Sokféle kimentellel járhattak volna ezek a dolgok, tevékenységek és meghozott döntések - de éppen azzal jártak, amivel járniuk kellett.

Él bennem a forradalmár.
Az egy fecske igenis csinál nyarat bazdmeg - ha egyszer úgy akarja...attitűd, amit nehéz lecsillapítanom. Egész álló életem során ez sodort bajba. Érdekes, amikor ki kellett volna szállnom a segítségével a szarból, mindig messzire repült. Éppen kányaszezon volt és nem ért rá kiszedni. Ez sem baj, ugyanis - ez éppen arra lett jó, hogy rájöjjek, nekem magamnak kell megtalálnom a verességekből is a kiútat.
Amikor harcba indulok, vagy sorsfordító döntés előtt állok, egyszer mindig ki kell ütnöm magamban a forradalmárt. Ugyanis az-az énem egy katasztrófális diplomata. Ahova ő megy - városok égnek fel, férfiak és nők erőszakolódnak meg, gátak szakadnak fel - és szinte biztos a halál. Az enyém vagy a másé - de garantált.

A forradalmár mellett - él a diplomata. Őt egyéni célok elérésére nem használom - csak és kizárólag munkával kapcsolatos ügyek rendezésére hivatott. Kár terhelni, mert érzékeny. Jól működik - de negatívuma az, hogy gyenge a teherbíróképessége. Egy estét valahol végigmosolyog, intéz, sunyizik, számít, lobbizik, kalkulál és épít. Amikor mindent megtett - szabadon kell engedni, hadd töltődjön fel - mert ha nem önmaga ellen fordul és megmérgezi egész valómat. Ugyanis ő - mélyen meg van győződve afelől, hogy az élet erről szól. Pedig ó dehogy...

Van kettejük mellett az igazi én. Néha automata vezérlésen, néha Isteni kézben. Ha énnek én fogja a gyeplőjét az sem a legjobb - mert harcok árán a sáncban köt ki. Énnek főnök kell. Olyan aki - mutat, magyaráz, megtapasztaltat, meggyőz és van. Nem diktatúra, nem tuttimondó - hanem oltalmazó és védelmező. Mert én beképzelt. Ő sem egy öszvér alkat. Nem bírja a gyeplőt, az okoskodást - csak a bölcsesség erejével lehet győzni felette. De erre szüksége van.

Ha ebben az elmúlt időszakban - akár a forradalmár, akár a diplomata - akár én hozta volna meg életemet meghatározó döntéseimet - halálnak halálával halhattam volna meg. De én bölcsebb lett. Nem sokkal - de annyira igen, hogy megtanulja, hogy az idő gyógyír, az alvás jó tanácsos, és a döntés nem az ő kezében van. És én most már azt is tudja, hogy erről nem jó akárhol beszélni, mert nem fogják komolyan venni.
Ha beszélni akar - sőt, szónokolni - küldi maga helyett a diplomatát. Ha harcolni kell - előrenyomja a forradalmárt és ha élni belesimul a felsőbb hatalom kezébe. Mert én tudja - ha széllel szemben vizelsz, előbb-utóbb húgyszagú leszel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése