2013. március 9., szombat

Nem akarok erről írni - de momentán semmi más nem képes ilyen kegyetlenül lekötni a figyelmemet és az energiáimat, mint ez....

Bevallom őszintén, hogy annak ellenére, hogy ismerek olyan román embereket - férfiakat és nőket, akiket mélységesen tisztelek, becsülök és szeretek - van bennem egy katasztrófális sovinizmus. Amit mindenki tud - még azok is, akiket tisztelek, becsülök és szeretek - azzal együtt, hogy ők is bennem nem a magyarságomnak örülnek, hanem elsősorban az emberségemnek. Mert azt szeretjük és tiszteljük egymásban. A következő réteget - a nemzetiséget - már nem. Kölcsönösen nem. És igazándiból csakis abban az esetben vagyunk képesek együttműködni, ha ezt képesek vagyunk ideig óráig félretenni.

Emberség. Ez a kulcsszó ugyanis.
Mert minden másik elsősorban ember. Egy éppen olyan küzdő, kereső, harcoló, kutató, szerető, hibázó lélek - mint én. Csak aztán román, magyar, szerb vagy horvát.
És igen - van itt nekünk egy rettenetes közös múltunk. Tele az ők hibáikkal és hemzsegve a mi hibáinktól - amit képtelenek vagyunk átírni. Vannak rá nevetséges törekvések - de a múlt nem változtatható meg. Sem a közeli, sem a távoli. Az van és azzal meg kell tanulni a fájdalom dacára is együttélni.
És emiatt van bennünk gyülölet, harag, fájdalom, elutasítás és negatív érzelem.
Nem nemzeti identitástudatunk megőrzése érdekében nem akarunk keveredni a román nemzetiségű emberekkel, hanem fájdalmas közös múltunk miatt nem. És ez teszi annyira elkerülhetetlenül fontossá azt is, hogy megéljük - minden magyar számít...!!!! Az is akit a harcban veszítek el - és az is, akit a vegyes házasságoknak köszönhetően kell leírnom - születendő gyermekeivel egyetemben!

Holnap március 1o.
Egy olyan nap amit mélységesen elítélek.
Ha tehetném - én, a nagy magyar - kimennék és visszafordítanám azokat egytől-egyig, akik idejönnek a székelyföldről 5 lejért (ennyibe kerül az útjuk) parasztkodni és lejáratni őseink, gyermekeink, feleink és a románok előtt. Tettük jellemezhetetlen.
Nem így kell.
Nem most kell.
Nem szétszakítva és megoszolva kell.
Nem forrófejűséggel kell.
Nem nevetség tárgyaként kell.
Nem azért kell mert aszonták - hanem mert én magam gondolom úgy, hogy helyes.

Ők idejönnek.
Holnap rajtunk fog röhögni az egész román sajtó, majd délutánra a világ.
Aztán elmennek - és nekünk hétfőn dolgozni kell menni, munkába, hivatalokba, üzletekbe, korházakba - ahol lesznek románok akikre rászorulunk - helyzetből adódóan. És ők ezt boldogan vagy kevésbé boldogan, de kihasználják majd. És csupa olyan emberekkel, akik ott sem voltak - csak történetesen magyarok. És csattani fognak az ostorok - az egészünkön. És nem lesz sem zászló, sem döntésképesség. Marad a nevetségesség tárgyaként való közleszereplés és marad a fájdalmas valóság. Hogy megint jól szétszakadtunk és megint leszartuk a kalapács nyelét.

Kell ez nekünk?

Van egy fasz a székelyföldről - akit konkrétan ismerek.
Hatalamas erőkkel szervezett. Nála lehetett iratkozni. Tűzzel-vassal hogyha kell...
És tudod mi fáj - hogy fogalma sincs, hogy miért jön. Ő azt hiszi a zászlóért. És abban a hitben távozik majd, hogy jól cselekedett. Megvédte a székely szimbólumokat. Miközben majd nem tesz mást, mint sáros lábbal eltiporja azokat - velünk egyetemben.

Sajnálom magam.
Szánom a népemet.
És szégyelem - életemben először restellem - hogy holnap, 2o13 március 1o.-én magyar vagyok. Az ilyesmikért...

3 megjegyzés:

  1. Sajnos két jobbikos jelenléte Vásárhelyen nem sok jót ígér...
    De egy tüntetés önmagában nem kártékony. A tüntetés a vélménynyílvánítás bevett módja. Ha úgy vesszük, minden tüntetés egy másik társadalmi csoport ellen irányul. Nemzeti, vallási, gazdasági, satöbbi. Nálunk egyszerűen nincs kulturája a tüntetésnek, ezért van egy bizonyos ellenérzés. De ez csak a kezdet nehézsége. Néma gyereknek ugyebár...

    VálaszTörlés
  2. Látom sok építő jellegű hozzászólás érkezett :)
    Lefaszozni bárkit is túlzás, ejsze, nem?

    VálaszTörlés
  3. így utólag - minden bizonnyal. bevallom őszintén érzelemből írok - ami sok esetben nem teszi lehetővé az értelmem megcsillanását. egy olyan pont lehetett ez is. vállalom...

    VálaszTörlés