A kölykek és a nemi szerepek

Amikor megszületett a fiam, Anna lányom kapott ajándékba Mamától egy nagyon drága, gyönyörű babakocsit, amihez mi megvettük a talán még drágább babát – ami pisilt, és ivott és makogott.
Nagy volt az öröm.
Együtt etettük, sétáltattuk, toltuk a kicsinyeinket – amiből az lett, hogy hazafele hoztam a két babakocsit, ölömben a fáradtságra panaszkodó lányommal.
Aztán, nőttek a gyerekek, és velük együtt az igények is.

Amikor gyerek voltam mindig elcsodálkoztam azon, hogy édesanyám mindenből kettőt hozott a fiúknak haza. És szigorúan egyformát. Ha nem – megölik egymást. Mondta. És ma már ismerős nekem is ez a történet. Ha van valamiből kettő, egyforma – megvehetem, ha nem, hát marad, bármilyen jó és előnyős ára is legyen az adott terméknek.
Szóval, a fiam is ugyanazokkal a dolgokkal kezdett játszani, mint a lányom. És így kellett neki is egy akármilyen, de babakocsi. És lett. Miért ne?
Mindig azon az elven voltam, hogy a fiúk is simán felkészülhetnek majdani apaszerepükre, az még nem teszi őket ferdévé, lányossá, esetleg sokak által el nem fogadott hajlamúvá.
De a társadalom nem így gondolja.
A lányok iránt még toleránsabb, de a fiúknak pontos és szigorú szabályok mentén kell, mit kell – muszáj – élniük, mert ha nem megbélyegzik őket.
Én is fiús voltam. Két fiútestvér mellett milyen kellett volna lennem?
Sokat bírkoztunk, kardoztunk, verekedtük, boxoltunk, súlyoztunk, peckáztunk, parittyáztunk...stb. soha nem értek emiatt támadások. De volt egy fiú, aki annak idején velünk babázott és főzőtt és tornázott és lötyögött – és határozottan emlékszem – itt vannak a fejemben a hangok, ahogy mondták – na ebből is biztos buzi lesz...
Aztán, nem lett.

A gyerekek – az ősz beköszöntével, ismét előkapták a babakocsikat. A lányom összetörte volt az övét, elővette a fiamét. Éppen rendet akart csinálni Balázs – hogy megvédje a tulajdon(jogait), amikor a lányok kórusban ordították le a fejét – FIÚK NEM JÁTSZANAK BABAKOCSIVAL.
De...az az enyém – mondta elhaló hangon, mély tanácstalanságában a gyermek.
Anya... – miért?
Egyszuszra mondom – mert a fiúknemsírnak,nemszenvednek,nemhordanakpirosatésrózsaszínt,nembabáznak,belőlükleszkatonaéssohanemhisztiznek – de azért gyengédek lesznek, sokat játszanak majd a gyermekeikkel, sokat keresnek, de nem dolgoznak sokat, erősek lesznek, de soha nem agresszívek, bátrak és csinosak, de soha nem szélhámosak....
Mire a fiam megszólal:
na de anya...
Tudod mit, elmegyek, visszaszerzem a babakocsimat és jól belerugok.
És igen, ez az elfogadott megoldás – végülis, követeli a társadalom.
Mindenáron.