Munkámról, amiért érdemes élni, lenni és jó volt megszületni...

HIFA PARK

Általánostól a személyesig...

A HIFA ROMÁNIA EGYESÜLET 12 éve foglalkozik sérültekkel, krónikus betegekkel és hátrányos helyzetű családok és fiatalok segítésével.

A 12 év tapasztalat arra mutatott rá, hogy komoly hiányossággal küzd országunk a betegek ellátásának területén.

A gondozók számára létrehozott támaszcsoportjaink mindegyikének az volt a tanúlsága – hogy a sérülteket és krónikus betegeket gondozó személyek és a mögöttük álló családok mindegyike retteg a krízishelyzetekkel való szembesülésektől illetve a halál gondolatától. Ugyanis országunkban nem léteznek elérhető Respiro, azaz Elhelyező Központok illetve olyan támasz elérésére való mód, mely krízishelyzetekkel való szembesülésekkor – átsegítse a családokat a nehéz időszakokon.

Voltak olyan eseteink, hogy hírtelen elhúnyt beteget gondozó fiatal, életerős személy – és késő esti órában telefonáltak, hogy azonnali segítségre lenne szüksége a családnak a beteggondozásban. Az állami hatóságokat legközelebb négy nap múlva értük el – és a végső válaszuk az volt, hogy sajnálattal közlik – nem áll módukban segítséget nyújtani, oldja meg a család.

És éppen a család az, mely az ilyen átszerveződések előtt a legnagyobb szervezetlenséget mutatja. Tanácstalanok, eszköztelenek és kétségbeesettek. Segítségre lenne szükségük – nem csupán a beteg ellátásában, hanem a vesztesség feldolgozásában is. És erre sajnos országunkban nincsen semmilyen garancia...

Néhány évvel ezelőtt egy hosszabb tervet indítottunk útra – Építsünk Hídakat név alatt – melynek a célja egy összetett és valódi hídépítés volt sérültek és egészségesek csoportja között.

Ennek a tervnek aktív lépése volt többek között egy olyan képzés-sorozat elindítása, melynek keretén belül partneri kapcsolatba léptünk több egyetemmel, főiskolával és középiskolával – elérve, érzékennyé téve és kiképezve több olyan leendő pedagógust és szülőt, aki valódi hídakat építhet majd – felhasználván azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket, amelyeket ennek a képzésnek köszönhetően szerzett.

Itt tulajdonképpen mentalitásbeli változtatására van szükség – amit ajánlott elkezdeni még gyermekkorban. Hiszen a legfontosabb tapasztalatok nem azáltal ivódnak belénk, hogy ki mit mondott számunkra egy adott helyzetben – hanem, hogy ki hogyan viselkedett a környezetünkben.

Fontos, hogy a fiatal szülők és pedagógusok – kialakítsanak magkban egy helyes hozzáállást a sérültekkel szemben, az integrációval és reintegrációval szemben – megértvén és megtapasztalván, hogy a sérültekkel együtt élni nem akadályt és nem terhet, hanem kiaknázatlan, közös haladást és fejlődést jelent.

Illetve ha sérülttel találkoznak utcán, rendezvényen, templomban vagy közlekedési járművön, ne zárkózzanak el és be, ne fordítsák félre a fejüket és ne gorombítsák le kérdéseket feltevő gyermekeiket, hanem legyen hozzáállásuk és legyenek válaszaik.

Egy kezdetleges lépés, egy válasz lehetne a Pókakeresztúron létrehozandó Központ. Melynek elsődleges célja az olyan családokon való konkrét segítségnyújtás, akik elveszítik köreikből a betegük gondozóját.

Az olyan családokon való segítségnyújtás, akik évtizedek óta nem pihentek, nem nyaraltak, nem hagyták el otthonaikat, vagy nem jutottak el egy temetésre, színházba vagy rendezvényre – a beteg állapota, valamint a sok akadálymentesítetlen épület miatt.

Mindenkiben feltevődik a kérdés a projekt nagyságával szembesülve – hogy hogyan lehetséges et létrehozni illetve majd fenntartani – ha egyáltalán sikeresen felépül.

Vannak sikertörténetek és vannak jól működő minták.

De ehhez szükség van az összefogásra, a kölcsönös bátorításra, a kitartásra, a hitre és a reményre – valamint annak a megértésére, amit nyugat már réges régen megértett vagy egyáltalán nem is felejtett el – hogy közös ügyünk betegeink, időseink, sérültjeink felkarolása.

És ha a kezdeti lépéssel – meg tudjuk mutatni bizalmunkat, ki tudjuk fejezni pozitív hozzáállásunkat – minden bizonnyal megtapasztalhatjuk azt, hogy nekikajándékozott drahmánk nem tékozlódik el. Hanem kamatoztatni fogják.

Összefogásukkal, és példamutatásukkal – egy olyan életről és egy olyan élniakarásról, amelyből nekünk csak tanulnivalónk származik.

Mit tehetünk ha segíteni szeretnénk ennek a központnak a felépítése érdekében?

1. Románia területén – küldhetünk egy mindössze 2 euró értékű smst – mely lehet üres vagy egyszerűen beleírhatjuk hogy HIFA
2. Külföldről – adakozhatunk online – rákattintva a www.hifa.ro honlapra
3. Azok számára, akik nem rendelkeznek telefonnal és nem használnak ilyen célokra banki átutalásokat – szintén van megoldásunk: várjuk őket szeretettel a Deus Providebit Tanulányi Házban működő irodánkba – minden hétköznap délelőtt 11-12 óra között vagy egyszerűen a nap bármely órájában a kapús szobában

Érdekes és maradandó tanúlság a szegény özvegyasszony 2 pénze, amit a Szentírás tár elénk – Jézus elbeszélésében.

Hiszen ez ma is így van.

Zömében idős személyek keresnek meg – kisnyugdíjasok – akik a semmiből húznak elő és adnak át 1oo lejeket.

Vagy szintén külföldön élő sérültek részéről tapasztalható támogatottság – akiknek soha nem kell abban gondolkodniuk, hogy ide kerülnek, mégis szívügyüknek érzik ennek a nemes és hiánytpótló célnak a felvállalását.

Én azzal zárnám mindenképp – hogy nem viselkedhetünk spártai módra.

A rászorúlókat, betegeket, sérülteket – nem vethetjük ki életünkből – mert olyan rezdülésekkel élnek, olyan lelki fokokon, melyre szüksége van társadalmunknak – ha az értékekből valamit át akar menteni a következő nemzedékek számára.

És nem sajnálkozni kell, hanem cselekdni. És nem te, hanem én...

 Ugyanis ha változást szeretnék önmagamban, környezetemben, országomban és jövőmben – nekem kell megtennem ennek a várt változásnak az érdekében – minden egyes elmaradhatatlan lépésemet.

Én megtettem.

Na és te?