Csalódások és örömök

Amikor közeledik a téli ünnepek időszaka (amúgy ez a téli ünnepek kifejezés eszembe juttatja Balázs első napját a régi óvodában az új óvonénivel – akinek az iskolakezdés első reményteljes napján hátat kellett fordítanunk, mert a fiam mindössze tíz perc alatt háromszor javította ki mondandója nyelvtani helyességét. Azt mondta az illető – nemtomholképződött pedagógus, hogy asztali játékok – mire a fiam ártatlanúl – az nem asztali játék, hanem kirakós vagy puzzle óvonéni...) – szóval a téli ünnepek időszakával a nyakunkon – minden évben igazi bolondulás ővezi a megfelelő ajándékok kiválasztását és megtalálását, mindenki számára.

Elkezdünk beszélgetni róla már valamikor kora ősszel. Ahogy sűrűsüdnek a reklámok a minimaxon – egyre többet kerül szóba.

Ebben a november eleji-közepi időben ott tartunk, hogy a gyermekek egy levegővétellel ledarálják:

Nekemnemiskellmáscsakcharliemackóésarepülőgépetűzoltóállomásoslegobeszélőkönyvéskutyamagyarulbeszélőelmoéshaúgyvanmégnéhánytársasjáték...jaésperszesokédesség...

Na és akkor elkezdődik a licit. Anyuka ügyesen beáll a családi pénztáros és vagynőr – azaz apuka és a gyermekek közé. Mindkét helyen tartja a frontot, ezáltal természetesen magára haragítva kellő képpen a feleket.

Elkezdi az ember, mellesleg joggal ... – annyi a játék, hogy folyik ki az ablakon...

Végre így meg úgy kell vásárolni.

De a gyerekek – hogy az már biztos hogy kell és ha lehet azonnal, és a Mikulásnak meg Angyalnak játékgyára van – tehát igazán nem esik majd nehezére elhozni azt a néhány dolgot.

A gyermekekkel sikerül kisiftelni – hogy maradjon a nagy listából a legfontosabb 3. és persze az édesség – amit végül indeunde mással etetünk meg – mert így szoktuk, na.

És akkor eljön az ajándékozás pillanata. Amit hány de hány vita, egyéni gondolkodás és tervezés, nagy keresés és felfedezés és álmatlan, izgalommal töltött éjszaka előzött meg.

Persze nem ez a nap fénypontja és az ünnep csúcsa – de a gyermekek még egy ideig ettől jönnek lázba.

És lekerülnek a fényes és csillogó papírok – előbújnak a várva várt játékok  és velük együtt a csalódás... Hogy né te – nem is akkora, mint ahogy a minimax mutatta és nem beszél csak 3 szót és hamar kimeríti az elemet és első lökésre letörik a legfontosabb alkatrésze és hadd ne folytassam tovább a szép csomagolás mögött megbúvó trükköket. De örülök ennek is. Így is kell. A legjobb életleckék – mert hiába mondtam, súlykoltam, magyaráztam – saját bőrükön kellett tapasztalják. Ilyenkor jól kiélvezem és kihasználom a pillanat adta lehetőséget és rámutatok, szemléltetek, elmondom – gyermekek ez egy életre szól...

Nem mutatják semmi jelét – de szívemből remélem, veszik...

És akkor eljön a legtisztább játék szent pillanata – amihez jóformán nem is kellenek sem pénz sem eszközök. Pucérra vetköznek, elővesznek egy fakanalat és ugrabugrálnak az ágy matracán és énekelnek jó hangosan és rázza ki mije van nekie éppen és kacagnak és pirosak, és sikítanak és vannak. Benne a pillanatban, múlt és jövő nélkül, csak úgy az élet öröméért. Hát kell is ennél több?

Szerintem ilyenkor Jézus is velük kacag – ez lehet a legszebb szülinapi ajándéka...